Death Parade

 

Már az ováját is régen meg akartam nézni, de aztán addig húztam- halasztottam míg sorozat nem lett belőle.

Igazából semmit nem tudtam erről a sorozatról, tényleg elképzelésem sem volt miről is szólhat, csak azt tudtam, hogy nézni akarom. Ugyan mint már mondtam nem tudom az ovában mit mondtak el, de itt mindent a legelejéről kezdtek, szépen, szájbarágósan, de felettébb látványosan. Az első rész konkrétan "lesokkolt". Hihetetlenül erős kezdés volt. A további részekben még kicsit "kulisszáztak", de közben mégis ment a történet, ahol a "feladat" az volt, hogy a fekete hajú hölgy (továbbiakban Kurokami a Kurokami no Onna jegyében, mivel nem akarom lespoilerezni) felett döntést kell hozzanak, hogy vagy a pokolba vagy a mennybe küldik. Közben egy másik történet is kibontakozott, ahol az volt a cél, hogy a döntést hozó döntőbírák ne érzelem nélküli bábok legyenek, de ez egy titkos projekt volt, aminek első "áldozata" Decim lett. Így a ő idézőjeles vívódását láttuk, ahogy egy egy döntésnél próbált meg helytállni. Közben pedig a különböző esetekkel próbáltak közelebb vinni minket Kurokami megítéléséhez. Amúgy a történetek egytől egyig nagyon érdekesek voltak, és nagyon jól meg voltak oldva azáltal, hogy mi csak akkor kapunk bármiféle információt, mikor a szereplőnek bevillant valami. Szerintem ez nagyon jó volt, mert tényleg pörgött az ember agya, hogy akkor most vajon mi lesz. Vagy inkább mi volt? Másrészről pedig nagyon jó volt, hogy rengeteg érzelmet kiváltottak az emberből. Legalábbis belőlem igen. Tényleg én is sokszor megrökönyödtem, vagy éppen együtt éreztem. És, ami még mindig jó benne, hogy Decim és Kurokami ezekkel a történetekkel egyre jobban fejlődtek. Az utolsó két részben pedig már teljesen kettejükre terelődött a hangsúly. Hát omg, körülbelül csak ennyit tudok hozzáfűzni. Nagyon jól ki volt találva, nagyon jól meg volt csinálva, szerintem kicsit sem volt sejthető, annyira izgultam, hogy vajon mi lesz a vége. A vége pedig szép lett, kerek lezárást kapott, és amennyire lehet happy end is lett.

A története miatt nagyon sok szereplője volt, de igazából akik tényleg fontosak az Decim és Kurokami. Meg lehetne még említeni Noonat is, aki a projekt kitalálója volt. Hozzáteszem szerintem egy zseni az a nő, nagyon jó ötletnek találom ezt az egészet. Kár, hogy kicsit keveset szerepelt, mert igazából nem sokszor láthattuk őt, többnyire csak akkor mikor a tervéről beszélt. Decim a szemünk láttára fejlődött, és igazából az elején a jelleméből fakadóan elég semleges volt, de ahogy Kurokami egyre nagyobb hatással volt rá, egyre jobban szerethetővé vált. Kurokami a szezon egyik legjobb női főszereplője volt és ha nem lenne Yona akkor simán lehetne nálam is az év női főszereplője. Nagyon kedveltem, mert úgy éreztem nagyon hasonló a látásmódunk és tetszettek a "szónoklatai". Nagy igazságok voltak bennük. Néha kicsit átment talán nyálasba is, de nem ez volt a mérvadó. Amúgy miután kiderült a múltja nagyon megsajnáltam és még jobban megszerettem. Nem tudom miért...

A grafika terén egy rossz szó nem lehet, a MadHouse nagyon kitett most szerintem magáért. Egy kicsit talán fura volt a karakterdizájn, de ennyi. Az opening valami csodásmesésfantasztikus volt, már a legelső résznél 800x meghallgattam, ami szerintem nagy szó tőlem. Ennyire gyorsan nem szoktam azért ráfüggeni a dolgokra (de amúgy simán). Az viszont már más kérdés, hogy nem igazán ment sem a sorozathoz, sem pedig a hangulatához. Az ending viszont nem tetszett, abban sem vagyok biztos, hogy egyszer is megnéztem.

Összességében nagyon jók voltak a történetek, gyönyörűen meg volt csinálva az egész és bár nem éreztem azt, hogy ingadozott volna, vagy ilyesmi, mégis valami hiányzott még belőle, ezért "csak" 9/10.

Itazura na Kiss

 

Ha megkérdeznék melyik anime  áll legközelebb a szívemhez, akkor biztosan az Itazura na Kiss-t mondanám. 

Már nem egyszer láttam ezt az animét, sőt, ha pontosítani akarok, akkor már háromszor, de még mindig ugyanolyan élvezettel nézem minden egyes részét, mint legelőször. Ezért is szégyen, hogy még nem emlékeztem meg róla sehol... Ugyan viszonylag sok animét láttam már, mégsem tudok még egy ilyen animét mondani. A történetet is elég érdekesnek gondolom, mert eddig ilyen alapkoncepcióval még nem találkoztam. Most őszintén mekkora esélye van annak, hogy a földrengésben összedőlt házatok miatt pont ahhoz a srácnak a házához kerülsz, aki reggel utasított vissza azzal a szöveggel, hogy nem szereti a buta lányokat? Szerintem semekkora :D A történet szerintem érdekes több szempontból is. Egyrészt maga a történet miatt. Ugye a legtöbb shoujoban örülünk ha összejönnek a sorozat végére, jobbik esetben már az elején összejönnek és akkor úgymond a vívódásaikat követhetjük nyomon. Itt viszont nem. És pont itt jön elő a másik érdekes dolog az idő. Ugyanis ez az anime közel 15 évet ölel fel és sokszor vannak benne nagy ugrások. De én ezt amolyan kettős dolognak érzem. Örülök, hogy ilyen sok minden megtörténik az animében, viszont van, amikor kicsit úgy érzem, hogy kár, hogy erre most csak ennyi időt szántak. De visszatérve a történetre: 

itt ugyanúgy előfordul a a meghódítás "időszaka", ez is teszi ki a legnagyobb részét. Én nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de nekem Kotoko az első pillanattól kezdve szimpatikus volt és tényleg drukkolt neki az ember, hogy összejöjjön Iriével. Nyilván sok sok konfliktus után eljött a pillanat, amikor már Irie sem bírt magával és bevallotta, hogy ő is szerelmes. Ezután esküvő, nászút, amire megint jó, hogy áldoztak időt, igaz mindössze egy részt, de az bőven elég volt. Közben egyetem, ekkora már kiderült ki mi szeretne lenni. Később már a munkahelyükön láttuk őket és később pedig már a családalapítás is előkerült. Szóval igen, igazából ez az a nagy történet, de miközben nézi az ember hihetetlenül szívmelengető. Tele van poénokkal is, amik a karakterek jelleméből fakadnak, ugye főleg Kotoko bénaságából és hozzá nem értetlenségéből és az erre reagálásokból, de az elején még az F- osztály is bőven ad hozzá kakaót. Többször is előkerülnek szerelmi sokszögek is vagy valami hasonlók, mert nem egészen ez a legjobb szó rá, de nagyon nagy plusz, hogy az anime ezeket is elrendezi, sőt őket is sokszor látjuk és így nem csak halljuk, hanem tényleg látjuk, hogy ők is boldogan "végezték". A lezárása jobb nem is lehetne szerintem, egy teljesen kerek véget kapott, bár original, mivel a mangaka sajnálatosan elhunyt és én úgy tudom be sem tudta fejezni a mangát.

A karakterek nagyon érdekesek. Míg a legtöbb karakter átmegy valamiféle fejlődésen, addig én úgy érzem Kotoko kicsit megragadt. Változott ő is természetesen, de szegény nagyon buta, kár tagadni, és először még úgy van vele az ember, hogy pont vele tud azonosulni, de nekem később kezd ez egy kicsit zavaróvá válni. Amúgy Irie egyszer nagyon jól körülírta a jellemét, aminek nagyjából az a lényege, hogy az a kevés, amire ő nem képes, azt Kotoko bárki másnál jobban tudja megcsinálni. A legnagyobb fejlődésen egyértelműen Irie esett át. A kezdeti sznob köcsög szépen lassan egy kicsit meglágyul, természetesen Kotoko hatására. Már megint jöhet a szokásos duma, hogy igazából az ilyen kicsit köcsög karaktereket szeretem, de ez van. Amúgy nagy plusz pont, hogy azt a kekeckedős, élcelődős jellemét továbbra is megtartották, ami egyszerűen nagyon jól állt neki a lágy férj szerepe mellett. Chris és Kin-chan is elég fontosak a történetben, hiszen ők is erősen szerepet játszottak párocskánk életében, szóval illik őket megemlíteni. A sorozat legnagyobb alakja pedig egyértelműen Irie asszonyság, aki mintha csak én lennék. Kotnyeleskedik, kavar, nyomoz meg minden jóság. Én azon a nőn kihaltam :'D

A grafika nem a legszebb, ahogy a karakterdizájnok sem. A manga nagyon régi, akkor ez a rajzstílus volt a "menő" az anime meg pont akkortájt készült, amikor szerintem a legrondábbak úgyhogy ezen nem lehet segíteni. Mindenesetre ezek számomra teljesen megbocsájtható tények most. Azt ost-k teljesen okésak, én a két endinget szeretem a legjobban és ott is főleg a másodikat.
Overall? Ha valaki valami jó kis shoujot keres én mindig ezt is meg szoktam említeni, mert nekem eddig ez a legjobb, amit láttam. Nyilván nem hibátlan, de szerintem egyszer érdemes mindenkinek megnéznie. 10/10

Hello Sleepwalkers - Goya no Machiawase [magyar]

 

Szám: Goya no Machiawase

Előadó: Hello Sleepwalkers

Anime: Noragami

Megjelenés: 2014/01/29

Magic Kaito 1412

 

Újfent egy érdekes kapcsolat köztem és egy anime között... Ez a Detective Conan spin-offja, amit látásból ugyan ismerek, de a büdös életért rá nem visz a lélek, hogy abból egy részt is megnézzek. Akkor hogyan kötöttem ki ennél? 

A második openingje miatt... Igen, már megint az miatt. De végre megtört az "átkom" és most nem kellett csalódnom az animében sem :) Már maga a történet is egészen érdekes, ugyan is én nem nagyon nézek sosem bűvészműsorokat meg ilyeneket, animébe meg aztán végképp nem találkoztam még ilyennel, úgyhogy már ez tök felcsigázott. Mondjuk tényleges történetről kár beszélni, mert csak az elején elmondják, hogy Kaitonak az apját megölték és egy követ keresnek, és ezt megakadályozni kívánta Kaito és ezért fogott bele ő is a lopkodásba. Néha ugyan előkerült még ez a szál, vártam is az "áttörést", de nem jött. Viszont ez az egyetlen negatívuma. Nade #kissvivi kíváncsi természet, így azonnal rávetettem magam a mangára, hogy most wut, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy teljesen feldolgozta az anime a mangát és, hogy ott is csak ennyi van... :( Szóval egy epizód centrikus animéről beszélünk, ahol minden részben egy másik követ lopott el Kaito különféle bűvésztrükkökkel. Marha szórakoztató volt. Az egész pörgős volt, látványos, és sokszor mi, a nézők sem feltétlen tudtuk meg, hogy hogyan is volt most az a trükk. Aztán ugye ott volt a rendőrség is, amiben a plusz poén az volt, hogy a főnökük, Nakamori felügyelő és családja Kaito szomszédja, sőt ők gondoskodnak róla, így konkrétan sokszor első kézben kapta meg Kaito az infókat közvetlenül a felügyelőtől. Azt is szerettem benne, hogy ugyan kicsit, de minket is elgondolkoztatott. Milyen logika meg rákészülés kellett egy- egy lopásnál és én sokszor elgondolkoztam a trükk hátterén is, azt vagy megtudtam vagy nem :D Mint fentebb írtam és örültem volna folytatásnak, de sajna nincs miből :(

Kaito személyisége engem elsőre megfogott. Hiába lopkodott, ő nem az a tipikus rosszfiú, ha nem volt jó (és sosem volt az) a kő akkor visszaküldte a felügyelőnek. Emellett a való életben is nagyon csíptem. Nagyon jó kis karakter volt. A segítője Jii-chan is nagyon jó karakter volt. Az öregség semmiben sem gátolta meg és szerintem az is pozitívum, hogy ő eredetileg Kaito apjának volt a segédje, de kitartott a "család" mellett és később a fiút is segítette. Aoko drágának egyem a szívét, szegényt jól lebutították, kicsit már sajnáltam is, sőt szerepelhetett volna többet is. Egyrészt megkedveltem a karakterét, mert oké, hogy olyan kis butuskának volt megcsinálva, de azért nem volt olyan szerencsétlen. Meg mégis csak volt egy kis románc :3 Akit még mindenkit meg kell említeni az Nakamori felügyelő, aki ugyebár Aoko apja. Le sem tagadhatnák egymást :D De nagyon jókat tudtam szórakozni rajta. Még két karakter lenne akiket érdemes megemlíteni meg nem is. Az egyikük Akako akit Kaito idézőjelesen megmentett és Hakuba, aki olyan detektív féleség is és tud Kaito titkáról. De igazából ennyi volt a szerepük csak többször is feltűntek.

A grafika volt az első amitől  nagyon tartottam, mert a Conanban sem tetszett, de azért ez új meg minden és azért elég pofásra meg tudták csinálni. Csak hát furcsa egy kicsit nekem. Az ost-k közül csak a második opening fogott meg, hiszen az miatt kezdtem el nézni, de a többi nagyon semleges maradt.

Összességében? Szerintem irtó klassz volt, nagyon szórakoztató, látványos, érdekes, emellett a főszereplő is simán hozzátesz egy kis pluszt. Kell ennél több? Plusz pont még, hogy bármiféle ismeret nélkül is bele lehet kezdeni, mert egy teljesen különálló történet :) Csak hát ugye az a fránya tény, hogy mangában is csak ennyi. Tényleg kár érte. Simán elnézegetném még jó pár részen keresztül. 9/10

Kamisama Hajimemashita◎

 

Talán nem kell elmondanom mennyire vágytam már egy új Kamisama évadra, így amikor megláttam, körülbelül egy hisztiroham kapott el, hogy úristeeeen *-*

És talán az sem újdonság, hogy nagyon jól indított, még mindig meg volt neki az a bájos, imádni való légköre, ami egyszerre megnyugtatott és hihetetlen jól szórakoztatott továbbra is és amit egy folyamatos bárgyú vigyorral a fejemen néztem részről részre. Folytatódott a történet, talán egy picit ugrottak, nem tudom, de újfent több picike történetet karolt fel a történet. Ugyan itt kevesebb Tomoe x Nanami pillanatot kaptunk, de amit kaptunk én azt körülbelül 3x annyira élveztem. Bár nem tudom, hogy pontosan mennyire jöttek ezek egymás után, vagy, hogy miket hagytak ki, de igazából, ha csináltak is ilyet, nem volt zavaró, legalábbis nekem nem, mert még nem tartok itt a mangában. Visszatérve a történetekre, szerintem nagyon jók voltak. Az első a szentélyistenségek találkája (?), már nem emlékszem a pontos megnevezésére, volt. Ugye itt Nanami rögtön megszívatta Tomoét és nem vitte magával, megismerkedtünk egy egészen félig meddig főszereplő gyanús karakterrel, akiről előbb utóbb kiderült jó pár dolog. Ezután a tengukhoz látogattunk el, ahol Nanami újra megmutatta milyen csupaszív lány, és szerzett magának egy újabb hódolót :) Főleg ez a két szál tette ki a sorozatot, de mindenképp meg kell említeni a lezárását is, ahol visszamentünk a múltba és kicsit jobban megismerhettük Nanamit. Szerintem irtó ötletes volt. Konkrét lezárás ismét nem lett, remélem egy harmadik évaddal is megajándékoznak minket, anyag még mindig van bőven hozzá :) Mellesleg már 63 fejezetet dolgozott fel az anime, amiről nem tudom eldönteni, hogy sok-e vagy sem...

Nanami hatalmas fejlődésen ment át, én már előtte sem tartottam egy tesze tosza lánynak, de szerintem azt az énjét már el is lehet felejteni. Tomoe viszont inkább visszafejlődött. Most kezdődik nála ez a "nem akarok egy emberrel összejönni megint, de nagyon nemtudok nem úgy nézni rád, hogy nem szeretlek" érzése, ami nagyon nem jó irányokba vitte el sokszor a dolgokat. Mizuki még mindig a legnagyobb humorforrás, de róla még mindig csak ennyit tudok elmondani sajna. Amúgy tagadhatatlanul nagyon hűséges meg minden, de ennyi. A tenguknál jött be a legtöbb új karakter, akiket érdemes is megemlíteni. Botanmaru egy kis tünemény volt, remélem még láthatjuk őt egy esetleges folytatásban. Jirou először nagyon ellenszenves volt meg minden, de nem is egy shoujoról beszélnénk, ha a végére ez nem változott volna meg. Amúgy én csíptem a szókimondósága miatt :D Kurama még mindig nagyon fun, ő is olyan mizuki féle humorforrás karakter, aki Tomoéval egészedik ki :D Kirihitot is nagyon csíptem, annak ellenére, hogy ő amolyan főellenség igazából. Ugye benne él (vagymi) Akura-ou, aki amúgy egy geci, de már most látszott rajta, hogy az emberi világ és az ezzel járok hogyan megváltoztatták. Szvsz ellenség ide vagy oda, én őt is kedveltem.

A grafika maradt a régi, kellemes pasztellszínekkel, sok csili vili háttérrel, ami egyeltalán nem sok a szemnek szerintem. Igazából azt hittem az első évad op-ed párosát nem lehet felülmúlni, mert hihetetlenül tetszettek, de ezek. Még sokkal jobbak lettek. Imádom, hogy egy kicsit olyan régebbi stílusúak, a hangzásuk miatt, de közben meg teljesen modernek is. Hanae ismét kiváló munkát végzett. Btw az ending azért kicsit jobban tetszett most, mint az opening.

Összességében? Még mindig imádom. Hihetetlenül aranyos a légköre, ha lassan is, de azért haladnak előre, tele van rengeteg mosolyogtató pillanattal, jó poénokkal, amik a karakterek jelleméből fakad. Egyszerű, de mégis nagyszerű. Teljesen méltó folytatása lett az első évadnak. Nekem ez is 10/10