2015. szeptember 26., szombat

Bishoujo Senshi Sailor Moon: Crystal

 Pont mielőtt elkezdődött volna néztem meg az eredeti SM első két évadát, pont, amit ez most újrafeldolgozott, így nagyon vártam és nagyon kíváncsi is voltam rá, hogy a mangák követve mennyivel fog jobban tetszeni.
Lelövöm a poént: nagyon. Ebből is látszik, hogy a manga a lelke mindennek és nem kell megváltoztatni. Akkor inkább menjen szünetre az anime, de ne találjanak ki semmit maguktól. Kicsit furcsa volt az eredeti nevekkel meg minden, mert én a szinkronos verziót néztem, ami egy elég sötét színfoltja a szinkronizálás történetének... De ez nem lényeges. Nagyon jól kezdett és én kifejezetten jó dolognak tartottam, hogy kicsit modernizálták az egészet, és bár a lányok még mindig csak 14 évesek sokkal idősebbnek néztek ki. Nekem így hitelesebb az egész. Alapjáraton tetszik a Sailor Moon története, a maga idejében abszolút nem volt klisés és szerintem most sem igazán az. Persze ezeregy mahou shoujo van, ahol a szerelem erejével győznek le mindent és még annál is többet, de a háttérsztori és ahogy fel lett építve az egész megfogott. Az eredeti animében nagyon nem nyűgöztek le, valahogy semmit nem tudtam komolyan venni, nagyon lassú és monoton volt az egész. Itt viszont ez abszolút nem volt, hihetetlenül pörögtek az események, nem volt unalmas és tényleg élveztem minden egyes részét. Gyorsan meglett mindenki, hamar beindult a történet, nem volt felesleges időhúzás. Nem éreztem azt, hogy mindenki egy rakás szerencsétlenség lenne azzal az egy béna támadásával, az ellenségektől igenis tartottam valamennyire. Bár a harcok/ csaták továbbra sem erőssége, mert valami izébizé varázslattal mindenki meggyógyul meg megtisztul meg miegymás, de még ezek is sokkalta
 izgalmasabbak voltak mint régen. Többen is felrótták neki, hogy a régi animéhez képest sehol sincs a hangulata. Ott volt hangulat? Örültem, hogy nem aludtam el egy- egy részen. Poénok terén jóval alul maradt az eredetihez képest, de ott egyértelműen ráfeküdtek a vígjáték vonalra itt meg a mangából adódóan sokkal komolyabb volt az egész. De azért ez sem volt fenékig tejfel. Nagyon féltem a Chibiusa-s részektől, mert őt nagyon nem tudtam megkedvelni anno és ez elég sokat rontott az egészen. Itt már szerencsére sikerült, főleg az újradolgozott történetszál miatt, viszont volt egy pont, ahol még jobban haragudtam rá sőt a többiekre is. És ez az volt, hogy kit mennyire sajnálunk mikor elvesztjük és hogy kihez hogyan is viszonyulunk. Valahogy a kapcsolatok, mintha picit megromlottak volna. Most például Usaginál volt az, hogy Mamo-chan így meg úgy, de mikor elrabolták a többieket valahogy nem jött az, hogy most de nagy a letargia. Persze minden csak nézőpont kérdése, mert ez jóval felnőttesebb viselkedés volt Usagi részéről, ami nekem megint csak tetszett. De itt van Chibiusa is, akiben azért most csalódtam, olyan szinten, hogy az anyját majdhogynem leszarta és csakis Plútó létezik. Azéért ez noo tetszett. Viszont itt sokkal jobban ráfeküdtek a szerelmi szálakra, olyanokat is mutattak, amire nem is gondoltam. Lezárva nem lett konkrétan, csak úgy ahogy simán az eredeti, én személy szerint örülnék, ha a többi részét is újrafeldolgoznák.
Nos, a karakterekről röviden és tömören: érettebbek. Mindenki, és nekem ez nagyon tetszett, ahogy már írtam, nekem így hitelesebb. Bár Usagi egyértelműen elvesztette szinte minden báját azzal, hogy már nem egy toporzékoló kisgyerek, és már nem sír kb mindenen, de így sokkal jobban megkedveltem. Meg amúgy is kedveltem. A szinkronja elég sok mindenkit zavart, hogy csak nyávogni tud már, de szerintem tök kis aranyos volt, hogy megtartották a régi seiyuu-t. Bár azért érezhető volt rajta az erőltetettség picit. Ami-t valahogy régen sem tudtam igazán megkedvelni, feleslegesnek éreztem és igazából most is. Jaja, persze cuki ő is meg minden, de az ilyen okostojás karaktereket valahogy nem tudom megszeretni. Az abszolút fav még mindig Rei, talán a vérmérséklete miatt. Szeressük a temperamentumos karaktereket. Legalábbis nekem ő az volt :D Régen nagyon úgy éreztem majmolja Usagit, de most nem éreztem ezt. Mako-chant is nagyon szeretem, őt főleg a támadásai miatt, de szerettem, hogy ő ilyen egyszerű karakter. Nála pl azért nézem ezt el, mert ő azért mégsem a boss a csapatban. Most Minako lett a "helyettes Holdtündér" Rei helyett. Régen nagyon nyomulós karakternek gondoltam, most viszont pont annyit kaptunk belőle, amennyi szükséges volt. Hogy őszinte legyek tündérek nem igazán szerepelte sokat, főleg a vége felé, de a közepén mindenkiből láthattunk egy picit többet is. Mamo- chan igazából elég kérdőjeles nálam. Nem tudom eldönteni, hogy a régi felnőttesebb férfi karakterében vagy a fiatalabb, de szemtelenül cuki karakterében szerettem jobban :'D Chibiusa olyan so-so lett, de már javulunk. Idegesítőnek már nem volt annyira idegesítő. Ez is valami.
A grafika minőségét sokan felróják neki, többen védik úgy, hogy csak egy ona, ergo lehetne sokkal rosszabb is. Hogy őszinte lenek nekem nagyon tetszett, szerintem nagyon szépre sikeredtek a rajzok, tényelg olyan kis bájos meg csajos volt az egész. Az egyetlen bajom az a szörnyen béna átváltozás volt. Így használni a CGI-t manapság szégyen. Az opening elsőre nagyon megtetszett, szinte mindig meghallgattam, nagyon kis hangulatos lett. Az ending viszont lassú volt, én meg nem szeretem annyira a lassú számokat, valami nagyon extrának kell lennie ahhoz, hogy megfogjon. Ez nem volt az. Kicsit viszont sajnáltam, hogy a régi openinget nem hallottuk. Vagy lehet, hogy hallottuk, de nekem rohadtul nem rémlik xD
Összességében? Akárki, akármit mondhat, én imádtam. Szerettem a régit is, viszont ott egyszerűen túl sok minden volt, ami sokat levett az egész élvezhetőségéből itt viszont mintha csak nekem javították volna ki a sorozatot. Tényleg minden olyan dolgot megoldottak, ami engem zavart. Egyszerűen élveztem minden percét és tűkön ülve vártam az új részeket. Részemről 9/10, mert azért mégse volt teljesen csillivilli még nekem se :)

2015. szeptember 9., szerda