Zene füleimnek! augusztus

Óóóóóóóó holnap iskola. Visszatérek "remek" osztálytársaim közé és tíz hónapnyi szenvedés veszi újfent kezdetét... De legalább tényleg nagyon jó nyaram volt :) Erdélyt és Görögországot is megjártam. Hatalmas élmény volt mindkettő :))

Mééért nem tudom ezt megunni? :oo

Ezt sem bírom megunni :'D

Chihayafuru 2

 

Az első évadját még akkor kezdtem nézni mikor épp futó volt, még magam is mondhatni ismerkedtem az animék sokaságával, így "természetesen" belehabarodtam ebbe az animébe. De tényleg, nagyon. El se tudom mondani mekkora volt az örömöm, mikor kiderült új évadot kap az anime. Viszont azt már akkor tudtam, hogy nekem egybe kell ezt látnom, ezért is, meg a "sok" dolgom miatt is csak most kerítettem sort erre a csodára. Kicsit bánom, hogy eddig húztam :)

A történet körülbelül ugyanott folytatódott, elérkezett az új év, így új tagok kellettek a karuta klubba. Sajnos előre lehetett sejteni, hogy nem lesznek sokan. Sőt, mindösszesen csak ketten lettek. Érdekes volt látni, hogy a maguk módján hogyan szerették meg a karutát. Viszont több időt is fordíthattak volna szegényekre. Alig pár résznyi ismerkedést, meg képzést kaptunk és kb már annyira ment nekik, hogy mehettünk is a nemzetközi versenyekre. És itt van az egyetlen és legnagyobb hibája szerintem az animének. Túlságosan is végig karutázták az egészet. Nem mondom egy szóval sem, hogy nem voltak izgik a meccsek, mert én is tök izgultam, emiatt is szeretem ezt az animét. Viszont más meg nem nagyon történik. 

Úgy értem látjuk, ahogy mindenki szépen fejlődik, meg Chihaya még jobb játékos lesz, de ennyi. Mondjuk ettől függetlenül nem tudom azt mondani, hogy nem imádom. Láthattuk többször is játszani a királynőt, én sajnáltam, hogy vesztett Arata ellen. Szerencsére Taichit is többször láthatjuk tündökölni, végre neki is összejött minden. Aminek nem örültem az a "Jajj, Arata így meg úgy".  Komolyan mondom, már idegesítően sokszor hozták szóba azt a gyereket. Aztán persze megjelent ő is. Én még mindig nem szimpatizálok vele, de azt meg kell hagyni, hogy a dialektus amiben beszélt írtó cuki volt. Meg persze a többi szereplő is, aki hasonlóan más dialektusban beszélt. Szerintem ez is ad még egy pluszt az egésznek, hogy erre is figyelnek. Romantikus szálakat is kaptunk, de abszolút nem vitték túlzásba. Taichi még mindig reménytelenül szerelmes Chihayába, akiről meg kiderül egy s más... Sajnos... Nem akarom nagyon lespoilerezni, hátha még nem látta valaki, de szerintem lehet sejteni, hogy mire gondolok. Bár ez is csak személyes vélemény. Rendes lezárást szerencsére nem kaptunk, ííígy én nagyon remélem, hogy kapunk egy harmadik évadot is, mert ez legalább meg is érdemli, nem úgy mint sok más anime...

Karakterek terén még mindig tarol az anime. Chihaya bár sokszor már túlságosan is értetlen egy nagyon szeretni való lány, akinek a küzdőszelleme példaértékű. Kifejezetten említésre méltó, hogy amikor bal kézzel kényszerült játszani, milyen okosan tette azt. Taichi még mindig a kedvencem, én nagyon szurkolok neki, hogy sikerüljön összejönnie Chihayával. Kana- chant nagyon csípem. Olyan kis rendesnek meg egyenesnek tűnik, pedig ő aztán mindig vágja a szitut. Szerintem értitek mire gondolok. Meg a kirohanásai a kártyák iránt nagyon cuki :D Komano a maga módján szerethető, de különösebben nem vált ki sok mindent az emberből. Egy kicsit zárkózott karakternek gondolom, szerintem ezért is, meg mintha nem mutatná ki rendesen az érzelmeit. Nikumant kedvelem, talán ő a leg életszerűbb az egész animében. Szerintem viszonylag reálisan látja a dolgokat és nem vet meg egy kis cselt sem :D Sumire az első pillantásra csak egy egyszerű plázacicának tűnt és bár nem tévedtem olyan nagyot, azért ha akart ő is tudott "alkotni". Aranyos volt, ahogy kezdett belejönni a játékba. Tsukubától talán egy picit többet vártam, de teljesen okés karakter volt, rengeteg nevetést okozott nálam. Aratát mint korábban is említettem kicsit sem csípem. Tényleg nagyon jó játékos, de attól, hogy 1000x elmondják a nevét még nem fogom szeretni. Meg annak sem örülök, hogy Chihaya és Taichi közé áll :'( Shinobut már annál jobban kedvelem. Látszik rajta az akarás, hogy jól akar ő is szórakozni, de az elvárások az irányába túl nagyok, ezért nem igazán képes rá. Szóval őt pont a hűvös karaktere miatt kedvelem.

A grafika még mindig csodásmesés, a meccsek még mindig jól meg vannak animálva. A szinkronok maradtak ugyan azok, és mint mondtam, örülök, hogy figyeltek még mindig a dialektusokra. Az opening elsőre nem igazán tetszett, de aztán megkedveltem, bár az elsőt nem volt képes felülmúlni. Elmorzsoltam pár könnycseppet mikor az utolsó rész végén az összefoglaló alatt az első széria openingje ment. Valahogy meghatott. :') Az ending szép volt, de különösebben nem mozgatott meg bennem semmit.

Összességében? Ugyanannyira imádtam mint az elődjét és nagyooon szeretnék egy harmadik évadot is. Szerelem: 10/10

Nagi no Asukara

 

Először nem nagyon tetszett, de végül túlságosan is belopta magát a szívembe, pedig annyira mégsem volt jó. 

Kezdhetném azzal is, hogy az első rész kicsit sem lopta be magát a szívembe, sőt annyira nem jött át az egész, hogy a hatodik rész után dobni akartam. Nem szólt semmiről, nem történt semmi csak nyávogtak Aztán hagytam a dolgot és tovább néztem, mert legbelül ez a "víz alatt is élnek emberek" még érdekesnek tűnt. Szerencsémre kezdett érdekessé válni a sztori és egy sokkal komolyabb hangvételt vett fel. Az körülbelül a 12. rész környékén tetőzött és onnantól kezdve nem tudom letagadni, hogy imádtam. Érdekes lett, nagyon sok kérdés felmerült, hogy mit miért is, de ami a legjobb volt, hogy innen a közepétől baromi jól átjöttek az érzések. Szinte mindenkit meg tudtam érteni és esküszöm minimum a felével ott sírtam és drukkoltam, hogy minden jó legyen. Néha mondjuk már úgy éreztem feleslegesen húzzák a vége fele a dolgokat és úgy voltam vele, hogy zárjátok már le a dolgokat és ne adjatok már minden embernek enát. A vége szerintem korrekt lett, az lett amit szerettem volna szerencsére. Bár az oda vezető utat kicsit soknak éreztem, de végül is megbékéltem azzal, ahogyan megoldották, még ha nem is is volt teljesen tiszta, hogy akkor most mi is van. 

A karakterek elsőre kicsit sem fogtak meg, de ahogy a történetet is megkedveltem őket is. Hikarit pont az egyszerűsége miatt szerettem. Nem akart semmit, csak azt hogy minden olyan legyen mint régen és ezért próbált mindent megtenni. Néha persze már idegesítően sokat picsogott ő is, de mondhatni elvarázsolt, így nagyon könnyen megbocsájtottam neki. Manaka volt a legmegosztóbb, szerintem mindenki szerint is. Egyrészről nagyon idegesítő karakter volt, az a tipikus bőgőmasina aki egyedül körülbelül semmit sem tud megcsinálni. Másrészről meg megkedveli az ember mert Hikari szerette őt és onnantól fogva megint nem tudtam haragudni rá. Nem tudom ezzel volt-e még valaki hasonló módon. És többek között természetesen azért szurkoltam, hogy ők összejöjjenek. Kaname volt az egyetlen akit a kezdetektől kezdve kedveltem. Nyugodt volt, úgymond megmondta a tutit, de ős is ugyanúgy megtett volna mindent a szerelméért. Ezért is örültem végül, 

hogy nem Chisakival jött össze. Először nem tudtam hova rakni őt, de végülis megmaradt egy rakás szerencsétlenségnem, aki mindig csak picsogott és maga sem tudta mit akar. Persze valamilyen szintem őt is sajnáltam, amiért úgy járt ahogy. Ezért is gondolom, hogy teljesen összeillet Tsumuguval. Azt a gyereket már első pillanattól kezdve utáltam, egyszerűen már a hangja is irritált. Pedig különösebb gond sosem volt vele, egyszerűen nem szimpatizáltam vele. Sayu-t először nem igazán kedveltem, viszont ahogy megismertük egyre szimpatikusabbá vált, és végül nagyon drukkoltam neki. Legutoljára pedig Miuna. Manaka után ő a második akit nem tudok hova tenni. Egyrészről nagyon utáltam, sőt inkább ez dominál, de valahol meg mégis csak kedveltem egy kicsit. Néha már soknak éreztem, hogy állandóan másoknak akar segíteni, magával meg nem törődik, utána meg persze sír, hogy jajj így meg úgy.

A grafika kifogástalan volt, nem éreztem ingadozónak. A tenger alatti élővilágot kifejezetten szépen megoldották. Az op-ed párosok pedig úgy szint lenyűgözőek Először nem tetszettek, de a vége felé annyira magával ragadott a hangulatuk, tényleg nagyon szép számok voltak.
Összességében nagyon jó kis anime kerekedett ki a végére, a felétől nagyon élveztem, annyira, hogy egy 9/10-et is megszavazok neki. A másik meg, hogy nagyon esélyes az év legnagyobb meglepetése címre.

Mondo magazin 2014 augusztus

 

• A holnap határa
• Marvel Disk Wars: The Avengers
• Elfen Lied 
• Gokukoku no Brynhildr
• Omoide no Marnie
• Hyouka
• Tokyo Ravens
• Bayonetta: Bloody Fate
• Baccano!
• Nyári szezonajánló
• Gunslinger Girl
• Naruto mitológia
• Takarazuka revü
• Utsuro bune: a japán UFO-legenda
• Japán ételek prefektúránként
• Japan Expo beszámoló
• Yuriko a holland animeconon
• Interjú az idei Eurocosplay nyertessel
• Rajzolj használati tárgyakat!
• Wolfenstein: The New Order
• Watch_Dogs
• Wildstar
• E-sport: nyári MondoGames beszámoló
• Nocturnal Bloodlust + Czecho no Republic
• B.A.P
• Keresztretjvény
• Kínai étteremajánló
• Könyvajánlók

Poszter: Elfen Lied
Karakterlap: Pikachu

Gyerekek ilyet még nem éltem. Egyetlen egy cikk miatt sem érzek késztetést, pedig az nagy szó nálam :o