Maria†Holic & Maria†Holic Alive

 

Egy újabb anime, amit csak az openingje miatt kezdtem el nézni, sajnos csak annyit is ért.

Ha teljesen őszinte akarok lenni nem volt rossz, de jó sem. A problémáim már eleve mélyen gyökereztek, mert én nem igazán tudok értékelni ilyen yuri, yaoi és hasonló stílusú animéket, de néha napján azért bepróbálkozok velük. Itt is ez történt. Mondjuk szerencsém volt, hogy az álmodozáson kívül sokminden nem történt és inkább mindent a humoros oldala felől próbáltak megközelíteni. Tagadhatatlan, hogy mind a két szériában voltak nagyon nagyon ütős poénok, amiken körübelül sírásig röhögtem, de sokszor inkább egy olyan érzés fogott el, hogy most ez kajak van akinek tetszik? Valahogy a karakterek és a sztori nem illettek össze. Itt főleg a mellékszereplőkről van szó. Oké, hogy katolikus iskola meg tököm tudja, de annyira szentek, szűk látókörűek és megközelíthetetlennek tűntek. Kifejezetten utáltam őket és egy kicsit rontottak az összképen számomra. Történet ugyebár nem volt, nem is kellett ide, mind a két évad megmaradt epizód centrikusnak, de ettől függetlenül összefüggtek. Többnyire egész érdekes sztorikat sikerült kitalálnia az alkotónak, és mint már mondtam a poénok egy része ütős is volt. Sajnos egy idő után mát bővel előfordult az, hogy erőltetett lett vagy nagyon nem vicces. Sokszor már én éreztem kínosan magam attól, amit Kanakóval műveltek. Egy bizonyos részig vicces volt az alázása, de én úgy érzem összességében nagyon elvetették a sulykot. Konkrét befejezést nem kapott a második évad után sem, de ez nem meglepő, még mindig fut a manga.

Karakterek terén, mint már írtam a többség nekem túl "steril" volt, de a főszereplőkkel szerencsére nem volt bajom. Kanakot egészen sikerült megkedvelnem, egyszerű személyiség volt, talán ezért is sikerült azonosulnom vele, és talán ezért is sajnáltam annyira. Maria is kedvelhető volt, annak ellenére is, hogy egy sznob geci volt. Vagyis talán pont azért lehetett kedvelni csak azt nem értettem mért nem zavarja egy kicsit jobban, hogy így kell öltözködnie. Ugyanezen okból nem értettem a testvérét sem. Matsurika is troll volt, de olyan szinten fapofával mondott mindent, hogy kegyetlen. Őt is csíptem. Igazából csak ők hárman voltak a fontosak, róluk szólt ez az egész, de egy szereplőt mindenképp ki kell még emelnem. Ez pedig nem más, mint a koli felügyelő. Más néven Isten. Ő volt az abszolút kedvencem. Kis loli, macskafülekkel, akit mindenki tisztel. A hangja, a viselkedése, a trollkodásai. Beszt. Élveztem hallgatni, ahogy énekel xD És Yonakuni-sant is nagyon szerettem.

A grafika olyan amilyen, de szerintem egész szép, Shaft-os. És igen eddig egyszer sem írtam le, hogy ez egy Shaft cucc. Pont én nem xD Sokszor használtak SD formákat és ilyen érdekesen megcsinált képeket. Bocsi, jobb szót nem tudok rájuk. Mindkét évad openingjei kegyetlenek voltak, különösképp az első Hanaji-ja és a második Run run riru...-ja. Ezek "ütemesebbek" voltak, a többi pedig a szövegéért ért meg egy misét. Az endingjei nem tetszettek.

Összességében nem volt annyira rossz, nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem hiszem, hogy többször feléje néznék. Az első évadra 6/10-et adtam, a másodikra gondoltam egy 7/10-et mert jobban tetszett, de végülis ott is maradtam a 6/10-nél.

Amiket meg szeretnék nézni...

 

Kyoukai no Kanata

 

Az előzetese alapján egy viszonylag jó animét vártam és hellyel közzel sikerült is elérnie azt amit vártam tőle.

Egész jól kezdődött, elsőre egy kellemes kis vígjátéknak tűnt némi természetfelettivel. Az első pár rész ennek a szellemében telt el, de aztán szépen lassan elkezdett haladni a sztori. Továbbra is hagytak meg poénokat, amikkel a feszültséget próbálták oldani, de közben ugye bejött egy komolyabb sztori, aminek természetesen jó lett a végére. Örültem, hogy ennek az ívnek a segítségével egy kicsit megismerhettük jobban Mirait és bár végig megvolt az a tendencia, hogy egyikük föláldozná magát a másikért még nem volt zavaró. De itt ugye még csak a sorozat felénél vagyunk így kezdődött a következő ív, noha igazából egy ív volt az egész, de én két részre tagoltam. Naszóval itt kezdődtek a bajaim. Nem lett rosszabb a sorozat, sőt, de hirtelen próbáltak meg túl sok mindent. Hirtelen derült ki minden, személy szerint van, amit fel sem fogtam és már túlságosan is drámai lett az egész. Mikor kiderült, hogy Mirai miért is érkezett a városba nagyon meglepődtem. Aztán meg kétszer is "meghalt" és visszahozták, ami egyszer még elfogadható volt, de másodjára már erőltetett. Persze így volt happy meg minden, de egy valódi drámai véggel jobb lehetett volna. Mondjuk magamat ismerve akkor meg azért puffognék :) Szó mi szó, azért szép lett a vége.

Karakterek terén tarolt a sorozat. Nem volt olyan akit ne lehetett volna megkedvelni. Akihito megint az a tipikus karakter akit kedvelek, mert kedves, vicces, és mindig segít. Ez ellen nem tudok mit tenni. A szemüvegfétisétől meg legalább kicsit vicces lett, mert amúgy egy komolyabb karakternek gondolom. Mirai úgy alles kedvelhető, de nem volt nagy szám. Nyilván kedves volt meg aranyos, amire a beszédstílusa rátett egy lapáttal. A képessége nagyon tetszett, és hát ő is mindig segített és azért sem lehet rá haragudni amit próbált tenni. Mitsuki és Hiroomi külön- külön és együtt is ütött. Együtt azért szerettem őket, mert olyankor benyomták a hugikomplexusos bátyó dumát és cselekedeteket, amiken meghaltam. Az igazat megvallva előbb füllentettem, mert Mitsuki karakterét sokszor nem vágtam. Szóval ott is volt meg nem is, fontos is volt meg nem is. Így tudnám jellemezni. De legalább Akihitót szívatta jól néha. Viszont a tesójával akkor is jó párost alkotott. Hiroomi egy kicsit hasonlított Akihitóra viselkedésileg csak sokkal nyugodtabb volt. De túl nagy szerepe valahogy így sem volt. Gondolom kettejüknek inkább ez előzményekben van fontos szerepük. Sakura ugyan csak a felénél szállt be a buliba, de hamar megkedveltem annak ellenére is, hogy mit akart.

A grafika nagyon szép volt, teljesen KyoAni-san cuki. A hátterek is nagyon szépek voltak, a harcok pedik pörgősek és látványosak. Az opening nem volt rossz, de különösebben jó sem. Az endingje viszont nagyon tetszett.
Összességében szerintem egy aránylag jó anime volt, de nem volt hibátlan. Mindenesetre abszolút kellemes kikapcsolódás volt.  A lezárása is szép lett. Második évadot nem igazán tudnék neki elképzelni. Gyenge 7/10

Mahou Sensou

Az első rész után még érdekesnek is találtam, láttam benne potenciált, hogy ez jó lesz, de nem lett az.

A történet abszolút jól indított, még ha klisésen is, de nagyon tetszett. Gondoltam majd szépen megismerjük a varázslatokat, mert szerintem érdekesek voltak, de nem nagyon tértek ki rájuk. Ettől kicsit elszontyolodtam, de gondoltam majd Mui bátyjának a megmentése lesz nagyon érdekes és izgalmas. Nem. A felénél visszaszerezték őt és mintha mi sem történt volna. Ennyi volt a szerepe az egészben. A háttérben persze lehetett érezni, hogy lesz valami, de annyira nem tolták az ember képébe, végig csak sejtelmesen potyogtatták el az infókat. Takeshi testvéréről Gekkouról végig lesült, hogy több köze van a történethez mint az állítólagos főszereplőknek. Vele kijátszották a tesós klisét miszerint ő Takeshi miatt szenved, miatta veszített el mindent. Eeeeez nekem nagyon nem jött be. Végig csak a szememet forgattam, végig csak olyan mondvacsinált indoknak hatott. Aztán körülbelül a 11 résznyi semmi után mondhatni beindult a sztori, már majdnem érdekes volt és erre egy óriási cliffhanger. Wááááá -.- Szóval igen, kevés volt neki a 12 rész. Több résszel talán jobban tudták volna adaptálni.
Karakterek terén is nagyon gyenge volt az egész. Takeshi az év legrosszabb főszereplője címre is nyugodtan pályázhat. Nála hiszékenyebb és táposabb karaktert már régen láttam. Egyszerűen már fájt amit csinált. Nagyon kedvelem Miyano Mamorut mint seiyuu és nem is mondom, hogy nem illet Takeshi puhány karakteréhez, de igazából csak szította a szememben tovább a tűzet, hogy Takeshi igenis gyökér. Legalább némi fejlődést ért el, erősebb is akart lenni, de hát akkor sem jött be. Ez van. Muit én úgy ahogy kedveltem. Lehet csak a pisztolya miatt, lehet, hogy csak a cukisága miatt, nem tudom. Meg végül is inkább ő, mint Kurumi. Szívem szerint kislapáttal ütöttem volna. Semmire való nyávogó karakter, aki nagyon pronak hiszi magát, de csak a bajt okozza. MINDIG. Olyan kis gonosznak meg erősnek néz ki a főképen is holott egy nagy szar. Idával együtt. Vagyis ő egy fokkal jobb volt, de már annyira lazának állította be magát, hogy nem is értem mért nem hullott darabokra. Meg neki is annyira kis gonosz arcocskája van a képen pedig kb a légynek se tud ártani. De legalább a varázslata látványos volt. Gekkou ha azt veszem jó ellenség volt, a kinézetétől, a viselkedésétől és a beszédétől is undorodtam, szóval ilyen téren tényleg ért valamit. Persze már korábban is írtam, hogy baromi klisés amit csinál.
DE legalább zenei téren mutatott valami jót is. Az opening egész kellemes volt számomra, többször is meghallgattam. Viszont az endind az ami nagyon felhúzza az animét. Eddig simán az év endingje. A grafika, hol szép, hol csúnyább. Egy kicsit szedett vetett. Többet vártam volna.
Összességében? Csalódtam. Akár jó is lehetett volna, de egyszerűen nem lett az. Nagyon kapkodtak, össze vissza volt minden. Ha őszinte leszek második évad gyanús, de ha kérhetem a felsőbb hatalmakat akkor ne legyen neki. 2/10

Mondo magazin 2014 június

 

Tartalom:

• Noragami
• Kite-saga
• Hal animemozifilm
• Captain Harlock mozifilm
• Giovanni no Shima
• Bar: Mangalica
• Szél témad (Kaze tachinu)
• Sminktörténelem
• Excel Saga
• Eve no Jikan
• Coppelion
• Shinee
• Fukushima
• Animeszereplők pszichológiai elemzése
• TES Online
• LEGO Hobbit
• Tales of Symphonia
• Japán filmhét filmjei 

A poszteren:  Kaze tachinu tévesen informáltak: AA! Megami-Sama

Noragamiiiii *-* és bárki bármit mond Coppelion *-* Meg amúgy is ez most egész jó szám, de az a lego mi az Isten? :/

Nisekoi

Egy újabb SHAFT mű, ami természetesen kihagyhatatlan számomra, na meg már a mangát is terveztem olvasni.
Első blikkre az tűnt fel, hogy egy kicsit más, mint a stúdió korábbi munkái, hogy őszinte legyek az elején annyira nem is tetszett. Ezáltal jó pár részt fel is halmoztam, de mint kiderült ez egybe jó. Letudtam a felgyülemlett részeket és nagyon megtetszett. Az alapsztorit a kulcsos mizéria adta, de a felénél az így szépen kihullott és a hárem téma került előtérbe. Ami kifejezetten tetszett benne, hogy nem egy lány versenyzett Rakuért, ő mégis próbált kitartani szerelme mellett, akivel természetesen mindig félreértették egymást. Az álszerelmes cucc is tetszett, előre lehetett sejteni ugyan, hogy "fasírtban" lesznek és, hogy a végére azért csak csak megkedvelik egymást. A többi lány bejövetele is érdekes volt, noha a történethez nem tettek túl sok mindent hozzá, egy- egy poén elejére azért kapóra jöttek. Konkrét történetről sajnos nem beszélhettünk, csak amolyan ízelítőnek, hiszen a manga még most is fut és sokminden nem történet benne, minthogy felvázolták a szitut és felsorakoztatták a szereplőket. Viszont ami meg történt az nagyon kiszámítható volt. Mikor kiderült, hogy mindenkinek van kulcsa és hasonlók már sejtettem, hogy ők így mind együtt voltak és hasonlók, de szerencsére sok élvezhetőséget nem vont le. A lezárása olyan amilyen, nem konkrét, így bármikor jöhet egy folytatás.
Szereplőkből sem volt túl sok, éppen annyi amennyit megkívánt a sorozat és néhány egy epizódot megélt mellékszereplő. Raku ha másért nem is a hangja miatt már egy kellemes jelenség volt. Helyén volt a szíve, nem akart yakuza gyerek lenni csak normális, ami nem sikerült neki. Semmi extra, de kedvelhető. Chitoge hangja először picit megzavart, mert valahogy túl csipogónak gondoltam hozzá, de hamar megszoktam. Mondanom sem kell neki szurkoltam végig, nagyon megkedveltem, mert szerintem hasonló jellemünk van. Meg tsundere >< Onoderával sem volt semmi gondom, Hanazawa Kana nem is lehetett volna neki jobb seiyuu, de valahogy nem győzött meg a karaktere. Elhiszem, hogy a fiúknak esetleg ő jön be, de én lány vagyok és nekem már kicsit túlon túl is szégyenlős volt. Ruri volt a fősegédje, őt a trollsága miatt kedveltem. Tsugimi maga volt a jelenség, imádtam, hogy túúúl tsundere. Ő volt a másik kedvencem. Tachibanát ha nem is kifejezetten utáltam, de nem kedveltem. Az ő karakterét már olyannak éreztem, hogy ha van már három akkor lehet egy negyedik is.
A grafikára nem lehet panasz, szerintem gyönyörű volt. Azon viszont meglepődtem, hogy az ilyen Shaftságokat mintha egy kicsit elhagyták volna. Nem nagyon, de lehet, hogy csak túl sokat képzelek már bele xD Viszont jól állt a sorozatnak, hogy sokszor használtam SD formákat. Az endingjei nagyon nem tetszettek, viszont az openingek igen. Kifejezettem az első azok közül is. A második is jó volt, de annyira már nem.
 Összességében? Mindenképp megérte megnézni, szerintem kellemes kikapcsolódás volt, jókat is lehetett nevetni rajta, noha igazán lényeges nem történt benne. Ha kapna folytatást mindenképp nézném. Legyen egy szolid 7/10

Zene füleimnek! május