2014. május 28., szerda

Bishoujo Senshi Sailor Moon

Szerintem ez egy olyan anime amit nem kell bemutatnom senkinek, hiszen idehaza is nagy sláger volt anno. Én is azok közé tartoztam akik mindig nézték, és bár nem tudom, hogy valaha is játszottam-e Sailor Moonosat, tudom, hogy szerettem. Sokszor le akartam már ülni és megnézni, de csak most  kapott el valahogy a lendülete.
Amit elsőre elmondanék, hogy eddigi életem során ennek volt a legrosszabb szinkronja. Én nem vetem meg a magyar szinkront, ha van, mindig azzal nézem, de itt a második évadnál már erősen gondolkozok inkább az angol feliratos verzión. Egyrészt 825 karakternek adták ugyan azt a hangot, akik ráadásul még hasonlítanak is és ebből nekem lett keveredés. Másrészt meg annyi félrefordítás van benne, hogy hihetetlen. Sokszor semmi köze az eredeti verzióhoz, vagy csak szimplán röhejes az amit mondanak. A nevek megváltoztatása nem zavart annyira, de hogy még az openingjét is a franciára cserélték le, azon kicsit megharagudtam. Ne, de a történet. Baromi lassan indul be, baromi unalmas és baromi idegesítő, hogy minden részben ugyan azt játszották el. Találkoztak valakivel-> szörny lesz->Bunny két
perc alatt átváltozik, mert ez mindiiig mutatni kell-> a maszkos férfi mindig megjelenik->legyőzik a szörnyet. És ez nagyon sok részen keresztül így meg. Az első tíz részt fapofával néztem végig és a tizedik résznél szerintem felvettem a ritmusát és már szórakoztatni is tudott, bizonyos határokon belül. Aztán egyre több tündért találtak meg és kezdett komolyodni a sztori. Tipikusan a világ leigázásáról volt szó, és őszintén nem nyűgözött le.  Eljátszották, hogy a nagyszerelmes átáll a gonoszokhoz még ha nem is önszántából. Ez akkoriban valószínűleg nem számított mindennaposnak, de innen nézve egy kissé zavaró. A vége egészen röhejes lett, mindegyik tündér szépen sorban meghalt, ami annak köszönhető, hogy volt egy támadásuk. EGY!!! Az egyik részben valamelyik ellenségük meg is kérdezte tőlük, hogy csak ez az egy támadásuk van-e én meg magamban válaszoltam, hogy igen ez az egy van nekik :D Ekkor Bunny egy kicsit összeszedte magát és végül a barátai szellemével legyőzték a csúnyanénit.
Elég sok szereplőt felvonultat az anime, de csak pár fontosabb karakter van. Bunny tipikusan kislánykarakter: sír, nyafog, nem tanul és mindig másba szerelmes. Néha nagyon- nagyon idegesítő, hogy noha ő a főszereplő, ő a legnyomorékabb. Mikor kiderül ki is ő valójában egy kicsit megkomolyodott és utána egy kicsit
felelősségtudatosabbnak éreztem. Aztán lehet nem. Mindenesetre nem irritált annyira, de egy kicsit azért igen. Rey tüzes karakter volt, szó szerint. Elég kiemelkedő jellem, sokszor ő volt a helyettes Holdtündér, viszont annak ellenére, hogy érett, felnőtt karakternek mutatták be én sokszor úgy éreztem, hogy majmolja Bunnyt. Molly volt a csapat esze, igazán kedves, szorgalmas, de szegénynek csak ennyi jutott. Valahogy kicsit feleslegesnek éreztem. Marcyn nem igazodtam ki. Egyszer tök komolynak mutatták máskor hihetetlen gyerekesnek. Amúgy tök bugyuta volt, de a villámai nagyon tetszettek. Bár az igaz, hogy mindegyikük olyan 14 éves kor körül lehetett, de inkább lettek volna idősebbek és kicsit komolyabbak. Valahogy nem tudja az ember komolyan venni őket. Ez alól kivétel Matilda, akinek nagyon tré neve lett. Ez valahogy nem tetszett, a többi nem zavart, de ez áhh... xD Na, de ő valahogy sokkal érettebb volt, mint a többiek, noha szerintem kicsit későn hozták be és hiába kapott egy pár részt, de valahogy nem lehetett megismerni annyira. Artemis annyira nem volt szimpatikus, de Lunát nagyon csíptem. Talán ő volt a legjobb karakter.  Bourdu, akit szívesebben neveznék Mamoru néven, mert jobban tetszik, szintúgy egy nagyon kedvelhető karakter, imádtam, hogy mindenkinek volt valami beszólása, viszont mikor átváltozott szerintem vesztett a menőségéből, akkor olyan langyi lett, de igazából csíptem :D
A grafikára nincs panaszom, amióta elkezdtem ilyen régebbi animéket is nézni nagyon megkedveltem ezt a stílust, néha még szebbnek is gondolom, mint a mostaniakat. Az átváltozások elég látványosak voltak, a harcok meg hát ja... Nem is igazán voltak, na. Ami meg volt az nem is az volt :'D Hát az ost-kről nem tudok nyilatkozni nem is igen voltak, amik meg igen azok franciák. Nem szeretem a franciákat xD De az eredeti openinget megkerestem és az nagyon tetszett.
Összességében? Nosztalgiának és kicsiként jó volt, de most már annyira nem. A vége fele viszont egyre szívesebben néztem, amit már több régi animénél is megfigyeltem. Laposan indul és jobb lesz. Szóval igen. A többi évadát is meglesem, idén pedig jön egy remake, amolyan "Brotherhood" feelingben, bár addig sajnos nem fogok végezni az összes évaddal. 6/10

2014. május 22., csütörtök

Strike the Blood

"Mert én vagyok a megfigyelőd." // "Nem senpai, ez a mi harcunk."
Az első rész után úgy éreztem, hogy tetszeni fog nekem ez az anime és igazam is lett. Talán az tetszett benne a legjobban, hogy nem akart több lenni, mint egy sima fantasy anime némi ecchivel. És bár azt be kell ismernem, hogy egy idő után fárasztó volt, hogy minden félreértett helyzet után jól megfenyegették Koujo-t, de szinte mindig jól szórakoztam rajta. Ami még nagyon tetszett benne, hogy több kisebb fejezetre osztották a történéseket, de azok befejeztével szépen beleolvadtak a főszál szerűségbe és nem tűntek el ezáltal a szereplők, és szerves részük lett a történetben. Nyilván sablonos volt az egész sztori kezdve a tsunderétől az orrvérzéses klisékig,de egyszerűen körüllengte egy kellemes légkör, amitől cuki lett az egész. És akkor talán itt is a baj, mert hogy őszinte legyek, ez inkább volt egy szerelmi- szerű komédia egy kis természetfelettivel az én szememben, mint egy hárem anime szuperképességekkel. Harcokból sem volt túl sok, ami meg volt azt meg jóformán Himeragi tudta le, annak ellenére, hogy Koujo egy nagyon nagyon erős vámpír. Nyilván ő is megvillogtatta, hogy nem véletlenül tartják erősnek, de nekem valahogy az kevés volt. A vérszívások amellett, hogy kicsit erőszakolósra sikeredtek,meglepően erotikusak is voltak, már már annyira, hogy a lányok csak éppen el nem csöppentek tőle. A lezárása elég snassz lett, bár vittek bele egy kis csavart, amitől kiderült egy-két apróság a jövőből, de én pont emiatt gondolom azt, hogy nem lesz második évadja.
Kozsót kicsit Gin-chanhoz tudom hasonlítani, talán ezért is volt szimpatikus. Teljesen életunt, nincs kedve semmihez, de amikor kell segít. Úgy látszik már nem csak a vörösek, de a ezüst hajúak is a gyengéim. Érdemleges
karakterfejlődésen viszont szerintem nem esett át. Bátrabb sem lett, de ettől függetlenül kedvelhető karakter. Himeragi tipikus stundere karakter, nagyon tetszett benne, hogy nem gyenge és esetlen lánynak mutatták be, hanem tényleg egy megfigyelőhöz méltó viselkedést kapott. Mindenesetre a sok "Mert én vagyok a megfigyelőd." és "Nem senpai, ez a mi harcunk." monológja tényleg sok volt néha. Szerencsére a végére egy kis fejlődés is belefért neki, a hideg, nyers természetéből vissza kellet vennie különben baj lett volna és mivel rájött nem lett baj. A hivatalos Kozsó fanklub tagok közül Asagi és Sayaka volt az aki többet szerepelt. Isten igazából egyiküket sem kedveltem meg igazán, sőt Asagit kifejezetten utáltam. Sayaka elment, de ő már túlságosan is tsundere akart lenni, és ez nem állt jól neki. La Folia egy egész érdekes karakternek tűnt, de sajnos keveset szerepelt ahhoz, hogy bármit tudjak róla mondani. Kanon kétszer is elég nagy szerepet kapott a történésekben, de csak egyszer volt tényleges szereplő. Utána szépen beleolvadt a tömegbe és megmaradt cukinak. Akit még kiemelnék az Natsuki chan, jófej tanár és még loli is. Kár, hogy nem fétisem a loli :D
A grafika jó volt, nekem tetszett. Viszont azt nem vágom, hogy csak a Horrible féle videóban vagy máshol is sokszor ilyen zöldes izé került a körvonalakhoz. Nem tudom mire szolgált vagy akármi, de erre felfigyeltem. Az első op-ed páros kicsit sem fogott meg, a másodikért viszont oda meg vissza voltam. Nem is értem azokat akik fordítva érezték jónak őket. A második ending annyira nagyon jóóó lett, nagyon imádom.
Összességében nem volt rossz cucc, egyszer szerintem érdemes meglesni. Nem erős semmiben mégis van neki egy jó hangulata. Így visszagondolva a hárem mellé még Koujot lehetett volna fejleszteni harcok terén, hogy ne csak a megbízottjaival tudja megvédeni magát vagy valami ilyesmi.7/10

2014. május 6., kedd

Golden Time

Hiába kezdődött tavaly, nálam ez az idei év nagy csalódása, bár már eleve nem fűztem hozzá nagy reményt.
Igazából ott kell elkezdenem, hogy fogalmam sincs mit néztem, fogalmam sincs miről szólt, megnéztem a heti egy epizódot és onnantól kezdve a következőig se kép se hang. Végig azon járt az eszem, hogy mi értelme volt ennek az animének. Biztosra veszem, hogy van akinek lejött, de nekem nem volt több annál, minthogy van egy gyerek aki elvesztette az emlékeit. Ez eddig oké is, az is teljesen okés, hogy új életet akar kezdeni, de mikor kiderült, hogy bizony ő szerelmes volt "előző életében" Lindába, olyan visszaesés következett be az én szememben, ami után konkréten undorral ültem le megnézni az animét. Az eleje még mondjuk édes volt, ahogy összejött Kouko-val, de ahogy egyre jobban próbálták kibontakoztatni a kapcsolatukat egyre rosszabb lett az anime. Fény 
derült Banri nagy titkára, amire (még úgy emlékszem) Kouko elég jól reagált viszont a barátai előtt továbbra is titkolózott arra hivatkozva, hogy sosem került szóba. Na ne máááár. Hogy a fenébe került volna szóba, de most úgy őszintén? Aztán persze öriharisosebocsi, de Banri szörnyen rossz háttere miatt a barátság is képes bármit átszelni. Ami még nagyon zavaró volt, hogy a második felében mikor Banri emlékei kezdtek visszatérni hihetetlenül elkezdték erőltetni, hogy minden egyes fontos pillanatban visszatérjen a régi Banri, aki persze nem tudta mi van és félőrült módjára elfutott miközben Linda után kiabált. A drámát is az egek fölé fokozták, minden apróságon sírni tudtak, bár azt be kell ismernem volt pár olyan pillanat, amikor engem is meghatott az anime. Sokszor felvetették még a többiek közötti kapcsolatot, mert valahogy mindenki több akart lenni, mint csak barát, de amilyen nagy feneket kerítettek neki az elején a végén éppen csak egy kis utalást tettek ez iránt, ami megint csak bosszantott. A lezárása jó lett, olyan lett amit mindenki szeretett volna, viszont legjobb tudomásom szerint a light novelben nem ez történt, de aki mondta sem spoilerezte le, így nem mondom biztosra.
Fúúú hát a karakterek... A két Banri személyiségével abszolút nem voltam kibékülve. A régi Banri teljesen nyápic anyámasszony katonája karakternek tűnik, akit Lindán kívül senki nem éltet. Mikor bejött ez a szellem Banri dolog meg esküszöm elröhögtem magam, ahogy ott fenyegetőzött. Az új Banri sem volt valami nagy durranás, de az előzőkhöz képest legalább volt benne egy kis élet, de amúgy meg ugyanolyan, semmitmondó szürke kisegér.  Koukoval valahogy az volt a bajom, hogy nem igazán illet bele a képbe. Végig hangoztatta, hogy ő egy pénzes kis leányka, aki mindent megtehet, de valahol meg pont azért volt Banri mellé való, mert olyan amilyen és csak ő tudta teljesen elfogadni. Viszont valahol a végére egészen megkedveltem ezek ellenére is, pedig azért én hamar begurulok a hozzá hasonló nyávogó karakterekre. Linda meg megint egy külön történet. Utáltam. Nagyon. 
Mindig azt éreztem, hogy ő tesz tönkre mindent, ami természetesen igaz. Szegénykét mindig szidtam, mindig úgy éreztem, hogy csak kihasználja Banrit, de a végére ő is szimpibb lett. Miss Ultraszónikussal nem volt különösebb bajom, de mikor valakit ok nélkül csesznek le az eléggé irritáló tud lenni. Yana amilyen fontosnak tűnt még az elején annyira eltűnt később a süllyesztőben. Nagyon megharagudtam rá, mert az elején még nagyon hajtott Oka- chanra később viszont le se szarta és másra kezdett hajtani. Nem volt tőle szép. 2D-kun volt az egyik fénypontja az animének. Talán ő fejlődött a legtöbbet, míg a többiek csak sírtak. Kedves gesztus volt tőle, hogy tényleg megtett mindent a kis csapatukért. Nana- senpai, aki kiköpött mása volt Oosaki Nana-nak volt a legjobb szereplő, imádtam, hogy a maga  stílusában, de mindig segített a másiknak.
A garika rendben volt, a közeli képek nagyon szépek voltak, viszont ha már távolodtak, akkor született pár érdekes rajz. Az ost-k megint nem fogtak meg, kivéve az első ED, mert az marha jó volt, de egy idő után már nem volt kedvem hallgatni, mert eszembe jutott milyen vacak ez az anime. A második OP-ED páros meg maga volt a 
katasztrófa. Azt a vinnyogást xD
Összességében hatalmasat csalódtam az animében, semmi jót nem láttam benne és inkább idegesített mintsem meghatott. Az utolsó rész második fele viszont dobott rajta, de így is csak három pontot adok rá. Valamint beraktam az utáltak közé is, ami nagy szó nálam, eddig ez a második amit beraktam oda...

2014. május 1., csütörtök

Zene füleimnek! április

Lassan már szégyellem kitenni ezt a post-ot, mert mindig szinte ugyan azok a számok vannak benne. Hihetetlen mennyire tudok ragaszkodni ahhoz amit imádok :)