2017. október 30., hétfő

Boku no Hero Academia S1 & S2

Nos, sokaknak nem túl újdonság a Boku no Hero Academia, de én tavaly teljesen kimaradtam belőle, aztán hallottam, hogy elég jó, ezért letöltöttem. Viszont egészen az idei nyár elejéig rá se néztem, mondván azért is, mert megvárom a második évad végét. Csak azt hittem az is 12 részes lesz, így ennél is rátértem a heti nézésre.
De egy picit kanyarodjunk vissza. Életem legjobb döntése volt anno belekezdeni ebbe az animébe. Már viszonylag egy jó ideje benne vagyok így az animézésbe, néha már azt is érzem, hogy kicsit meguntam ezt az egészet és akkor jön egy ilyen. Az első évadát konkrétan egy este alatt végignéztem. És ez nagyon ritka nálam. Tényleg. Gondoltam megnézek belőle egy részt és abból az lett, hogy nem bírtam letenni. Az a tipikus csak még egy rész. Én már olyan régen éreztem ilyet és annyira jó volt. Aztán izibe el is kezdtem a második évadot, és látom, hogy ez amúgy 25 részes lesz. Na mondom szuper, most mi lesz velem. Amúgy szerintem ez a röpke pár sor el is mondta mit érzek. Alapjáraton szerintem tök általános dolgokkal dolgozott, de annál jobb köntösben. Szerintem valami brutál jó az a világ, amit a szerző kreált. Ahogy az animében is mondják, ez az, amire minden ember vágyott, hisz ki ne akarna szuperhős lenni, és most valósággá vált. És itt jön a tök klisés főszereplő, akinek of korsz, hogy nincs semmilyen ereje. Hirtelen találkozik a legnagyobb hőssel, a legnagyobb példaképével és elindul a története. Ja és azt majdnem elfelejtettem, hogy az egész történet "csak" el van mesélve a jövőbeli főhősünk által, mikor már ő a legnagyobb hős. Ez az ötlet is annyira
tetszett. Az első évad elsősorban arról szól, hogy Izuki hogyan is kerül be az U.A-be, hogyan edzett, miken ment keresztül. Egy nagyon általános bemutatást is nyújtott ez az évad. Nagyjából megismertünk mindenkit, az igazán fontosabb szereplőket már itt bemutatta, valamint az utolsó részekben már az elkövezendő történetet is nagyjából felvázolta. Én amondó vagyok, hogy hangulatát tekintve itt még sokkal vidámabb, kevésbé nyomasztó. Azt meg még nem is említettem, hogy a humora valami egészen kivételes, én annyit bírok nevetni ezen, hogy hihetetlen. És ezt most általánosságban mondom, mert a második évadban is rengeteg humoros szituáció van. A folytatásban már jobban beindulnak a dolgok. Szinte az elején elkezdődik már a sportfesztivál, ami egy elég jelentős részét tette most ki ennek az évadnak. Nem elég, hogy amúgy brutál jó harcokat láttunk, amik eszméletlen látványosak is tudtak lenni, de egy kicsit mindenkiből sikerült adnia a mangakának, így igazából szinte a legutolsó mellékszereplőt is egészen megismerhettük,
ha már csak annyiban is, hogy őt mi motiválja és hogy milyen képessége van. Aztán ahogy vége lett a sportfesztiválnak folytatódtak a kiképzések ilyen-olyan módon, közben pedig az ellenség is többször mozgásba lendült. Szeretném megjegyezni, hogy ezek a kiképzések is tök látványosak, mármint olyan szempontból, hogy volt néhány karakter, aki tényleg igazán sokat fejlődött, akár fizikális, akár mentális téren is. Tényleg jó volt látni, hogy hiába tehetséges valaki, sőt itt többnyire mindenki az, meg erős meg minden, mégis volt és még van hova fejlődniük és ezt ők is látják. Mert szerintem sok animébe az van, hogy van egy csoport, vagy akár csak egyetlen személy is, aki overpowered, mint az állat, és igazából csak arról szól az egész, hogy a főhős próbálja őket/őt utolérni, legyőzni. Itt meg mindenki mindenkinek a riválisa, próbálnak mindig a másik fölé kerekedni. A vége felé pedig még komolyabb lett az egész, azáltal, hogy már igazán komolyan vették az ellenséget, kifejezetten ellenük kezdtek felkészülni a vizsgákon keresztül. A évadzáró rész pedig nagyon jól lett megcsinálva, remekül levezette az utolsó arc-ot és felvezette a következő évadot.
A remek történet mellé, ahogy már fentebb is mondtam sikerült egy nagyon jó szereplőgárdát összerakni, ahol mindenkiről tudsz egy kicsit, mindenit megismertettek veled. Kezdjük mindjárt Midoryával. Szerintem nem mondok hülyeséget, ha azt mondom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb főszereplője. Még mindig gyenge, de ezalatt a két évad alatt is szemmel láthatóan sokat magára szedett. Elsősorban lett önbizalma, legalábbis jóval több, mint ami volt neki, igazán okos, mer gondolkodni, jó megfigyelő és ezáltal pedig nagyon ügyesen tud taktikázni. Én ezt imádom benne, hogy nem csak egy izomfejű, aki állandóan nekimegy a másiknak hanem tényleg gondolkozik, taktikázik és tesz azért, hogy jobb legyen. Nyilván még hosszú út áll előtte, de nagyon jó látni a fejlődését, mind fizikailag, mind szellemileg. A következő pedig legyen a zsák foltja Bakugo. Én nem tudom, hogyan állnak az emberek őhozzá, de én nagyon utálom őt. Sőt nem is utálom hanem rohadt idegesítő karakternek tartom. Ha valaki szereti mondja már el mi jó van benne, mert nekem csak az jut róla eszembe, hogy nem képes beszélni, csak üvöltözni
meg vagdalózni. Mint a főszereplő relatíve legnagyobb riválisa én olyat várnék tőle, hogy hozzátesz valamit a karakteréhez, vagy a történethez. Ehhez képest csak az van, hogy tényleg csak mérgelődik, kiabál, mindenkit a halálba kíván, senkivel nem képes két normális szót beszélni vagy együtt dolgozni. És ő akar hős lenni? Valaki igazán megverhetné, de most őszintén. Bár a második évad végén azért volt egy kis halvány fénysugár, mikor próbált együtt dolgozni Dekuval, de azért ez még nagyon kevés. All Might szerintem nagyon szuper karakter, apja helyett szintem apja volt Dekunak. Azt vettem észre, hogy minél előrébb vagyunk a történetbe ő annál kevesebbet szerepelt, aminek persze van értelme, hiszen minél jobban elengedi Deku kezét, csak úgy tényleg feltűnt, hogy akár részekre is nyoma veszett. A legkiábrándítóbb és legfurább viszont az volt, mikor megláttam a valós formáját. Ennek is ugyanúgy megvolt a maga értelme, és nagyon vicces is volt, de annyira csúnyára csinálták meg csórit, hogy hirtelen nem tudtam
mit kezdjek magammal. Amit pedig nem értettem az ez a felfújódik és izmost lesz, leenged és satnya lesz dolog. Ez most azért volt, mert anno úgy megsérült? Mert a többi One For All használó a tudomásom szerint nem produkált ilyeneket. Vagy ez most csak szimbolikus volt úgymond? Ezen néha úgy elkattogott az agyam, bár annyira azért nem zavart. És most az egészbe az egyik legnagyobb kedvencem Shouto. Nem tagadom előjött a fangirl énem, de hát elég csak ránézni basszus😂 De amúgy tetszett az elhatározása miszerint hiába utálja az apját és a tőle kapott erejét mégis a saját javára fogja fordítani, mégha ehhez Deku segítsége is kellett. Ochakot kedveltem, bár nem volt sokkal több egy átlagos "shounen anime csajnál". Itt azt akarom érteni, hogy ugyanúgy csak háttérszereplő, aki mindig a főhős mellett van valahogy, akivel lehet shippelni, ha nem a te világod a fiúk összeboronálása, de azért ő is megmutatja, hogy igenis tud és nem kell lesajnálni. Végül a fontosabb karakterek közül Iida. Talán ő volt Bakugo mellett, akit nem igazán kedveltem. Túlzottan is egyenes volt, szűklátókörű, ami miatt egy idő után már kicsit bosszantó karakter volt, bááár a második évad végén megfogadta, hogy változik, hát majd meglátjuk mi lesz belőle. Btw a kedvenc mellékszereplőm, mint sokan másoknak is Froppy volt. Tiszta jó karakter.🐸
A grafika szerintem teljesek okés volt, a harcok baromi látványosak tudtak lenni, bár a karakterdizájnok nem voltak mindig a legszebbek, de teljesen illett ehhez a szuperhősös, kicsit amerikaias feelinghez. És most pedig az openingjei... Hát hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltak valami jók 😃Mikor meghallottam az első évadban a That day-t azt gondoltam, hogy én még sose hallottam ennél jobbat, aztán a második évadban megkaptam a Peace Sign-t, ami nem egyszerre, de nagyon hamar instant szerelem lett. Nekem ez a legnagyobb kedvencem az eddigiek közül. A Sora ni Utaeba pedig először nem volt a kedvencem, általában ezért el is tekertem, de a csapból is ez folyt, így minél többet hallottam, annál jobban megtetszett. Mondjuk az endingjei ennyire már nem hatottak meg 😅 Egyet sem hallgattam végig.
Én összességében azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagyon jó anime, régen láttam olyat, hogy minden ennyire klappolt volna egy történetben. Nekem személy szerint nagy kedvencem lett és nagyon örülök a harmadik évadnak is. Azt se bánom, hogy ennyire szétszedik, legalább nem jut a futószalagos animék sorsára. Nálam egyértelműen 10/10-es ez a széria.

2017. október 26., csütörtök

Szezonos animék első látásra -2017 ősz-

Most őszintén létezik a Gintamánál jobb anime? Mert szerintem nem. Az első két rész brutál jó volt, mint mindig. Régen nevettem ennyit és ilyen jókat. Kíváncsi vagyok hány részes lesz és hogy mikor térnek vissza a fő történetszálra. Bár ha csak ezt kapnám minden részben én akkor is boldog lennék.

Idén valahogy nagyon megtalálom ezeket a borderline hentai-kat, pedig nem direkt, de igazából nem bánom😏 Ez sem egy nagy was ist das, de heti egyszer teljesen jó.

Igazából tök véletlen, hogy belevágtam és csak abban reménykedem, hogy tényleg nem lesz nagy hátrány az, hogy nem ismerem a Negimát. Amúgy az első rész előtt elolvastam a manga első fejezetét, csak, hogy lássam, hogy tényleg fogom e tudni nézni, és kifejezetten tettszett, amit ott láttam. Ehhez képest annyiban csalódtam, hogy a szinkronok valami borzalmasak. Én tényleg értem, hogy fiatalok, de olyan kis tök nyápic hangokat adtak Toutának és Yukihimének.

Talán ez volt az egyetlen olyan anime így a mostaniak közül, amit tényleg vártam, de első sorban csalódtam benne. Viszont, ami a legviccesebb, hogy nem a történet miatt, azzal szerintem nincs semmi baj, de ez a főszereplő gyerek. Olyan szinten idegesít, hogy azt elmondani nem tudom. Mégcsak nem is azzal van a gond, hogyha ránézek egy az egybe Naruto jut az eszembe, vagy hogy amúgy full béna, hanem hogy nonstop kiabál. Ilyen kurva idegesítő retardált hangon. Hát egy normális mondat nem hagyta el a száját baszki. A második részben pedig hiába a gyerekkori énjét láthattuk, hát az is csak kiabálni bírt. Azért remélem összeszedi magát a szinkronszínész, mert azért ez így gyenge lesz.

A nulladik része abszolút nem nyűgözött le, nagyon megszenvedtem mire végignéztem azt a 20 percet, mert semmi értelmét nem láttam. Az első része elment, de hogy őszinte legyek az is kicsit katyvasz volt. Maradok annyiban, hogy meglátom mi lesz itt pár rész múlva, de igazából nem számítok sok jóra.

Ezt is vártam azért, direkt meg sem néztem az ovát, meg semmit, hogy teljesen tiszta lappal kezdjem ezzel. Nagyon érdekes hangulata van, egyszerre nagyon fura ezzel a szépség és a szörnyeteg felállással, azzal, hogy néha tök poénosra veszik a hangsúlyt, hogy nagyon ráérős (teljesen jogosan), hogy tök nyugodtságot áraszt magából, és mégis van egy sötétebb mivolta is valahogy az egésznek. Igen, és is tudom, hogy ezt így baromi szarul fogalmaztam meg, de tényleg olyan fura és mégis megnyugtató az egész. Én nagyon kíváncsi vagyok mi fog még ebből kisülni. Mondjuk a karakterdizájnnal nem vagyok teljesen kibékülve.

Tetszett a leírás alapján, hogy egy pár mindennapjait mutatja be és, hogy mennyire vicces lesz, meg a csaj de aranyos lesz mikor iszik, meg minden ilyesmi, meg hogy mennyire az életük része az alkohol, de azt írták, hogy 24 perc lesz egy-egy rész, de mondom azért én ennyit erre nem akarok áldozni. Aztán kijavították, hogy 3 percesek lesznek a részek, mondom de jó. Hát maradjunk annyiban, hogy nézem, de semmi extra. Adnak egy szituációt, aminek az lesz a vége, hogy inni kell, nem is vicces, a csaj se igazán cuki, de legalább mutatnak pár egyszerűbb koktél receptet 😃

2017. október 2., hétfő

Little Witch Academia (TV)

Még anno, mikor még csak feltörekvő kis filmnek volt titulálva is nagyon szerettem. Aztán a sikerre halmozva kapott még egy filmes folytatást, amit azóta sem néztem meg... Shame on me. Viszont mikor megláttam, hogy tv-s adaptációt kap nagyon megörültem és azonnal tudtam, hogy ezt néznem kell.
Emlékszem az első rész után nagyon elégedetten álltam fel, pont olyan egyszerű, de nagyszerű volt, mint amire emlékeztem. Tudjátok az a tipikus sorozat, amit szívesen néz az ember, mert aranyos, vicces, érdekes és tök jól kikapcsol. Az első részben már elég jól felvázolták a sztorit, ugyanakkor mégis kicsit nyögve nyelődős volt az egész. Ezekre a részekre azt mondanám, hogy szinte epizódcentrikusak voltak, mert mindig történt valami, amit a részek végére általában sikerült is megoldani. Majd ahogy haladtunk előre, kezdtek az események több részen keresztül is áthúzódni, egyre komolyabbak lettek és egyre több kérdés, bonyodalom merült fel, ahogy megjelent a "főgonosz". Azonban egy idő után már ezek ellenére is kezdtem aggódni, hogy már a felét is elhagytuk az epizódoknak, de a sztori ténylegesen még mindig nem indult be. Attól féltem, hogy nem lesz elég idő, el fogják kapkodni és el fogják rontani a végét ezzel.
Szerencsére nem így lett, de ne siessünk ennyire. Ahogy körülnéztem az emberek többségének jobban tetszett az első fele a történetnek. Amit amúgy tökre meg tudok érteni, ha választanom kéne én is azt mondanám jobbnak. Egész egyszerűen azért, mert annyira klasszikus volt a boszis témában is és így animés témákban is, valamint itt volt könnyű és felszabadult az egész. Sokkal jobban visszahozta az ember gyermeki mivoltát, hogy csak a pure magic volt benne. A második fele ennek pedig kontrasztos ellentéte volt, az egész valahogy sokkal szomorúbb volt, na meg behozták azt a fránya technikát. Azért, hogy a mágia wifi routereken keresztül menjek kicsit olyan hmmmmm. Ugyanakkor ez adta az egyik nagy kérdést, miszerint haladjunk a korral avagy sem. Hisz a Luna Nova híres volt arról, hogy borzasztóan régóta áll fenn, nagy hagyománytisztelő meg minden ilyesmi. Alapjáraton viszont jó ötletnek
gondolom, egy másik animében szerintem nagyon ötletesnek is gondoltam volna, de ide valahogy jobban illett volna, ha máshogy oldja meg Croix. Viszont azért a második felét sem kell elásni. Rengeteg és még több érzelem került a felszínre itt. Bemutatták Croix és Ursula-sensei múltját, hogy ki mért lett olyan amilyen. Ugyanígy fel tudták oldani a Diana és Akko közötti feszültséget. Szerintem mind a kettő nagyon jól sikerült, sokat dobott a karaktereken. Mindezek mellett a legjobb vagy inkább a legérdekesebb Akko és Ursula-sensei közötti kapocs. Hiszen mi hiába tudtuk/jöttünk már korán rá hogy Ursula valójában az akire Akko annyira felnéz, sokáig csak egy nagyon jól megcsinált tanár-diák kapcsolatot láttunk. Ursula a régi önmagát látta Akkoban ezért is segített neki annyira, Akko pedig kapott egy olyan tanárt, akiben tökre megbízhat és számíthat rá. Bár a tiszteletet nem mutatta meg annyiszor az
irányába. Miután pedig kiderült mit is tett a Sensei a múltban,  Akko csak kis ideig depizett, összeszedte magát és kibékültek, megbocsájtottak egymásnak mindent. És ez egy tök szép jelenet volt. Két dolog hagyott  egy kicsit keserűbb szájízt számomra és ezek így nagyon össze is függtek. Az egyik az, ahogy az alap probléma az volt ugye, hogy a boszivilág kezd kifogyni a mágiából és  erre kéne valami megoldást találni. Én józan paraszti ésszel azt gondoltam, hogy miután meglesznek a Szavak, úgy csinálják majd meg hogy minden jó legyen. De ez amúgy tökre el volt felejtve szinte egész végig, egészen addig míg Croix meg nem jött és azokat tette, amiket tett. De igazából akkor is csak ő foglalkozott vele. És én speciel a végére is úgy gondolom, hogy szándékosan nem oldották meg, csak ahogy az emberek elkezdtek reménykedni abban, hogy sikerül megmenteni a világot, véletlenül éppen sikerül megoldani a
mágia kérdését is. És engem az zavar, hogy ennyire leszarták az egészet. Persze lehet, hogy ez másnak abszolút nem így jött le, de én tökre ezt éreztem. A másik bajom meg azzal van ahogy megmentették a világot. Tök cuki ez a barátság mindent legyőz meg minden, de nekem személy szerint ez nem jön be, én azt szeretem, ha a főhős egyedül badasskodik. Újra felelevenítették a 7 ősi boszorkányt és az utolsó mellékszereplőből is egy kis időre hőst csináltak.  Persze, mondom ezzel nincs baj, de én ezt így nem szeretem. Tehát hiába adtak Diana mögé egy olyan hátteret, ami miatt igazából megérdemelte, hogy ő is ott legyen, talán jobban is, mint Akko, mégis zavart.
Viszont az utolsó mellékszereplőig szerettem ezt a bagázst. Tök jó volt, hogy minden fontosabb szereplőt bemutattak, a legtöbbről tényleg egy konkrét képet kaphattunk így. Talám Lotte volt az, akit így a főbb gárdából a legkevésbé szerettem. Ennek az az egyszerű oka, hogy nekem ő túl aggodalmaskodó és picit unalmas volt. Persze ettől függetlenül nem hiányozhatott innen. Sucy volt már anno is az egyik kedvencem, és tudom, hogy sokszor sok karakterre mondom azt, hogy azért mert hasonlít rám, de szerintem ő is hasonlít rám. Talán a gombákat ennyire nem szeretném, de én is
 mindig szórakoznék azzal, hogy valamit kutyulok és azt megitatom másokkal, meg úgy a kinézetemet is pont ilyesminek képzelném el bosziként😏 Croix nekem amúgy elég szimpatikus volt. Hiába volt ő az ellenség, a szememben ő volt az egyetlen, aki láthatóan próbálkozott tenni az ellen, hogy a mágia ne tűnjön el. Maximum nem a jó módszerekkel. Annyiban volt egy picit csalódás, hogy javarészt a féltékenység hajtotta, mivel anno nem ő lett a kiválasztott. Ursula-senseit szerintem maga az anime járatta egyre jobban le. Ugyanis minél több minden derült ki róla annál unszimpatikusabb lett, de közbe meg mégis szimpatikus volt. Mondjuk a végére azért sikerült mindent orvosolni. Diana egy gyönyörű jellemfejlődésen ment keresztül, az undok békából egy nagyon szerethető karakter lett. Végül pedig Akko. Nos olvastam róla egy nagyon jó jellemzést: Akko néha már túlságosan is Akko volt. És ennél jobban le sem lehet írni őt. Abból a szempontból nagyon
jó karakter, hogy pörgött folyamatosan, nem adta fel, hamar talpra tudott állni. De, és ez fontos, borzasztó sokáig álomvilágban élt. Már kínos volt hallgatni, hogy Chariot így Chariot úgy, én így leszek ő, én így találkozok vele, ő ezt tenné, ő azt tenné. Úgyhogy nagyon örültem mikor ez a heppje alább hagyott.
A grafikára szerintem nem lehet panasz, kicsit különlegesebb volt, mint az átlag, szóval megvolt a maga stílusa, de pont ezért jól passzolt a sorozathoz. Őszintén szólva az op-ed párosok egy kicsit sem hatottak meg. Nem voltak rosszak, de szerintem egyszer nem hallgattam őket végig. Talán az első openinggel vagyok úgy hogy illett az egész koncepcióhoz.
Összességében viszont meg vagyok elégedve. Nagyon jó és egyszerű kikapcsolódás, nem túl bonyolult, a karakterek nagy részben szerethetőek, és nem mellesleg a humora sem elhanyagolható. Elég korrekt lezárást is kapott, így én igazából bátran ajánlom mindenkinek, tőlem pedig egy szolid 8/10-et kap.

2017. augusztus 28., hétfő

Yuri!! on ICE

Nos, jómagam is rávettem magamat arra, hogy megnézzem eme gyöngyszemet. Hogy őszinte legyek ez megint az a tipikus sztori, amit nem akarok megnézni, mert nem nekem való. Még mindig nem szeretem a yaoit, se yurit, se az alfajait. De hát megint mekkora hájpja volt, így előbb- utóbb sikerült elérnie, hogy megnézzem.
Bár hozzáteszem nulla elvárással és ugyanennyi reménnyel, de igazából azt is alulmúlta. Nem mondom azt, hogy feltétlenül egy rossz anime lett volna, csak valahol félúton elveszett. Valami olyasmit vártam tőle, hogy Yuri sok sok gyakorlás és küzdelem után a nulláról lesz valami atompenge műkorcsolyás és hogy valahogy ezt az utat mutatja be. Ennek ellenére valójában már egy relatíve profi koris volt, csak éppen nulla alatti önbizalommal és főleg ezen kellett csak dolgozni. Éppen emiatt számomra az első két-három rész volt az igazán jó, ahol edzettek, gyakoroltak meg ilyenek. Utána már csak a versenyek voltak, ahol sokszor ugyan azt az embert kellett néznem, ahogy éppen ugyan azt csinálja már sokadszorra. Emiatt monoton és egysíkú volt az egész. Néha persze azért egy kis drámázás vagy éppen poénkodás belefért, de őszintén megszólva szerintem rövid volt az anime ennyi mindenhez, éppen ezért zsúfolt is volt. Próbálkoztak egy kis karakterbemutatással, de azzal, hogy az előadásaik közben akarták ezt megtenni monológ formájában nem volt éppen a legjobb ötlet. Főleg, hogy nem is igazán a karaktereket mutatták be, csak éppen egy nyűgét mondta el, ami épp akkor zavarta, vagy hogy mért akarja ezt most hirtelen megnyerni vagy éppen, hogy ő ezt amúgy most kurvára unja, mert még kihívás sincs benne. Ugyanakkor azért voltak nagyon érdekes monológok is, amik
kifejezetten jók és érdekesek voltak, még kedvencem is volt, Otabeké. Nem volt az sem nagy szám, mégis úgy voltam utána, hogy igen, tökre egyetértek veled. Ez, és még pár ilyen kisebb ellentét miatt borzasztó vegyes érzelmeim voltak. Egyszerre tetszett is meg nem is. Két dolog dolog segített nagyon az átvészelésen, a tényleg nagyon jó poénok és Yurio karaktere. Valószínűleg főleg miatta néztem néztem végig, na meg hát érdekelt, hogy mi is lesz a vége. Nyilván mindenki azt várta, hogy Yuri fog nyerni, de én megmondom őszintén, titkon nagyon is reméltem, hogy nem ő fogja. Szerintem nem érdemelte volna meg, én konkrétan Yurionak szurkoltam végig, a döntőnél pedig szó szerint azt mondtam, hogyha ő nyeri meg egy ponttal tuti többet adok. A meglepetés kedvéért nem Yuri nyert, amin azért én is meglepődtem és ez lehetne egy plusz pont, de mégsem lett az. Hiába nyert Yurio, aminek amúgy nagyon örültem, de ilyen 0,12 század ponttal győzött, ami meg annyira pffffff, hogy úgy voltam vele, ennyi erővel kit érdekel, lehetett volna Yuri is a győztes. Ennyivel legyőzni nem is érdem az én szememben és ezen kicsit felhúztam magam. Aztán amit majdnem el is felejtettem az a szerelmi szál volt. Voltak olyan pillanatok, amikor már szinte én is tudtam őket shippelni, de alapjáraton az a véleményem az egészről, hogy túl semmilyennek és spontánnak hatott az egész, ha egyáltalán lehet azt mondani, hogy volt valami. Persze, persze, én sem vagyok vak, láttam, hogy azért van valami, de
mégsem tudtam igazán komolyan venni. Valószínűleg azért, mert annyira a versenyeket tolták, hogy ez teljesen háttérbe szorult és egyszerűen nem láttam azt, hogy ők egyről a kettőre lépnek. Mikor lettek ők jó barátok? Mikor lettek ők szerelmesek? Most azért mert csókolóztak? Amennyire open minded-nak gondolom Victort szerintem neki az nem feltétlenül jelentett sokat. Azért mert Yuri vett maguknak egy páros gyűrűt kabalaként és azt mondták rá, hogy ez szinte olyan mintha eljegyezték volna egymás? De hát pont azt hangoztatták, hogy ez nem eljegyzési gyűrű. És a wikián mégis fiancéknak vannak feltüntetve... Engem ezek őszintén nem győztek meg 100%-osan. Az egyetlen dolog, ami biztossá teszi, az az utolsó rész végén lévő közös korcsolyázás, ami ultra gáz volt. Az egész anime alatt egyszer sem mondtam, hogy fúj, de akkor kitört belőlem. Az annyira gáz volt, és nem valami szép pillanat. A folytatás jön, film formában, hogy rá akarok-e áldozni még másfél órát erre az még kérdéses, valószínűleg az lesz benne, so obvious, hogy hogy alakult a szereplők sorsa ez után és a következő versenyt is belepakolják.
Karakterek tekintetében, a témájából adódóan, eléggé bővelkedett, de mint már mondtam nem igen sikerült senkit sem rendesen bemutatni a három főszereplőn kívül. Yuri nyugodtan jegyet válthat a legbénább főhősök csarnokába, olyan gyenge jellem volt. A legnagyobb problémája ugye az volt, hogy nulla önbizalma és ugyanennyi elhatározottsága volt. De javítok nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy ezen nem tudott túllendülni a végére sem, és ugyanolyan teszetosza maradt. Amint nem stimmelt valami teljesen összeomlott, utána meg noszogatni kellett, hogy szedje már össze magát egy picit. Az meg, hogy döntésképtelen is volt csak hab a tortán. El sem tudom képzelni, hogy válhatott belőle műkorcsolyázó és hogyan rugdosták el idáig. Victort alapjáraton jó karakternek gondolom, kifejezetten tetszett, hogy ennyire nyitott és szabad szellemű volt, ezáltal nagyon tetszett a gondolkodásmódja is. Jó volt a humora, tényleg törődött Yurival, ha már egyszer elvállalta, hogy gatyába rázza, de néha megvillantotta azt is, hogy nem véletlenül ő az aki, és hogy milyen badass. Ugyanakkor ennek ellenére sem kedveltem meg kifejezetten, de tényleg jó karakternek gondolom. És végül a kedvencem, az egyetlen és igaz Yurio. Ha másért nem érte tényleg érdemes volt nézni a sorozatot. Egy határozott, céltudatos, erős jellem volt, pont ami ehhez a sporthoz kellett. Pontosan tudta ő is,
hogy mit akar, de ami a legfontosabb, hogy mindent meg is tett érte és tényleg 100%-ot nyújtott. Nem tört össze minden kis apróságon, bár nyilván volt olyan, ami azért őt is megviselte. Emellett imádtam, hogy ilyen kis forrófejű, makacs, visszabeszélős, na meg hát szerintem ő nézett ki a legjobban, mégha ilyen kis mini és lányos is volt😍😇
Grafikát vegyesnek mondanám. Maga a korcsolyázás jól nézett ki összességében, de azért el lehetett benne kapni olyan pillanatokat is benne, amik nem igazán sikerültek valami szépre. A többi részével szerintem nem volt gond, elég szép bishi fejeket tudtak csinálni. Az opening zenéjét már ezer éve hallgattam, szerintem marha jóra sikeredett és hát meglepően jó az énekes angolja. Az op maga pedig marha jól lett meganimálva szerintem, nekem nagyon tetszett. Az ending is elég jó lett, párszol végighallgattam, bár nem lett ettől még nagy kedvencem.
Lezárásképpen pedig úgy gondolom nem volt egy rossz anime, akkora hájpot talán nem érdemelt meg, mint amekkorát kapott, mert annyira azért nem volt jó, de ha vevő az ilyesmire az ember, akkor egyszer érdemes lehet megnézni. Külön jó ötlet volt a korcsolyázást választani, mivel nem bővelkedünk még ilyen témájú animékben. Részemről, pont azért, mert ilyen mindenféle volt, egy szolid kis 5/10-et kap. 

2017. augusztus 8., kedd

Demi-chan wa Kataritai

A slice of life egy kis természetfelettivel már régóta az egyik gyengém lett, így igazából már a leírás alapján is megvett kilóra az anime, de az igazi löketet egy gif adta meg. 😂
És így a továbbiakban is sikerült folyamatosan újravennie. Ha, ha micsoda poén. Történet szempontjából igazából nem adott semmit, inkább ilyen random volt az egész, ahol a tipikus középiskolás problémák találkoztak azzal a ténnyel, hogy a főszereplők félig természetfeletti lények. Azonban, vagy inkább ennek ellenére is azt kell mondanom az egészre, hogy zseniális volt. Tök egyszerű megoldásokkal dolgozott, mégis annyira ötletesek voltak. Kezdve ott, hogy a Sensei azért interjúztatja meg őket, mert kell a szakdolgozatához és ettől kerül a közelükbe, ettől indul be a sztori és hogy ettől lesznek barátok, akik lehet sosem értenék meg egymást és nem is közelednének a másikhoz. Nagyon tetszett az is, ahogy az egész anime hozzáállt a mítoszokhoz, ahogy használta őket, hogy éppen alátámasztotta vagy megcáfolta őket esetleg kiszínezte őket. De arra sem volt rest, hogy új dolgokat találjon ki. Alapjáraton ezek miatt volt egy nagyon érdekes, de kellemes és vicces hangulata, és néha tényleg nagyon jó poénok is
voltak, amiken igazán jókat lehetett nevetni. Ugyanakkor megvan a maga tanulsága is, a százszor is hangsúlyozott "bölcsesség", miszerint is fogadjuk el mindenkit úgy ahogy van. Több ilyen pillanata is volt, amik nagyon jól el voltak találva, ugyanis nem próbálták belenyomni a képünkbe, hanem csak szépen, óvatosan akartak ráeszméltetni akár minket, akár a többi diákot az iskolában. Külön jó ötletnek találtam, hogy volt pár olyan jelenet, ahol a többi diákot mutatták, ahogy épp azon filóztak hogyan tudnának a félikékkel még jobban barátkozni, mi lenne nekik a legjobb. És hogy ezt felnőtt unszolása nélkül tették. Emiatt volt pár szomorúbb, mélyebb pillanata is az animének, én azt hiszem egyszer be is könnyeztem, mert hát elgyengültem (bocsi, ez a korral jár), de ennek ellenére hamar túllendült az anime a szomorú pillanatokon és egy jó adag humorral segítette ezt. Hogy őszinte legyen nem igen tudok olyan dolgot mondani, amit hibának tekintenék. Egyszer fordult meg az a fejemben, hogy talán túl kommersz lényeket
választottak. Persze egyfelől megértem mért, hisz ezeket ismeri mindenki, könnyen be lehet mutatni őket, ugyanakkor azt gondoltam, hogy kevésbé ismerteket is választhatott volna a szerző, vagy akár ki is találhatott volna újakat. Nem tudom, ezzel ilyen fura kapcsolatban vagyok, bár azt leszögezném, hogy igazából így is tökéletes volt a választás, csak ez így a fejembe ötlött. A szerelmi szálat szerencsére nem erőltették túl, konkrétan ebben a formában jelenleg több vicces jelenetet okozott, mint amennyi romantikusat, és én a későbbiekben sem igazán gondolom, hogy bármi komoly lenne belőle. Bár nekem van egy olyan érzésem, úgy nagyjából az utolsó két rész alapján, hogy Hikari lesz az, aki szerelmes lesz a Senseibe és hogy ebből talán lesz is valami, ugyan csak pár fejezetre, de ebből sem hiszem, hogy lenne bármi komolyabb. A lezárása a stílusából adódóan elég semmilyen, se jó se rossz, teljesen nyitott. Ha lenne második évada én szívesen nézném, bár őszintén felesleges is lenne és nem is látok rá sok esélyt.
Karakterek tekintetében szerintem elég jó volt az anime, mindenkit nagyon könnyen meg lehetett szeretni, ugyanakkor kedvencem nem igazán lett, bár az kétségtelen, hogy az egész sorozat szíve-lelke Hikari volt. Annyi életerő volt abba a lányba, hogy még én is életre keltem tőle. Ezen felül viszont tényleg nagyon jó karakter volt, mert attól függetlenül, hogy kicsit szeleburdi volt, talán neki volt a legjobban a helyén az esze az egyes szituációkban. És ez szerintem nagyon jó volt, hogy a maga sajátos stílusában oldott meg mindent. Meg amúgy is, egyszerűen jó volt nézni és hallgatni őt. Meg szerettem, ahogy szívatta a testvérét a félreérthető sms-eivel. Yukki először nagyon visszahúzódó volt, hisz elutasította a félike mivoltát, majd miután értekezett a Sensei-el teljesen nyitottá vált mások fele. Kedveltem őt is, egy kicsit igazából Miora emlékeztetett a Nichijou-ból azért mert az ártatlan jókislányt mutatta, de titkon neki is volt egy szenvedélye, amit nem igazán vállalt fel a többiek előtt, ami igen vicces tudott lenni. Macchi volt az akit a legkevésbé szerettem. Számomra ő egy kicsit semmilyen volt, valószínűleg a félénk természete miatt. Nem igazán jut eszembe egy olyan momentum sem tőle, ami kifejezettem emlékezetessé tette volna őt, bár az igaz, hogy a dullahán mivolta miatt ő
volt a legérdekesebb félike. Elvolt mint a befőtt. Viszont azt gondolom, hogy egy remek barát volt. Satou-sensei volt talán a másik fénypontja az animének. Én nagyon jókat nevettem azon, ahogy próbálkozik elcsábítani a Senseit, inkább kisebb sikerekkel, mert szegény meg próbál ellenállni neki. Ugyanakkor néha kicsit idegesítő volt a szerencsétlensége is, de a képzelgései vittek mindent. És végül a Sensei, kicsit pontosabban Takahashi-sensei. Számomra ő olyan volt, mint egy apafigura. Pillanatok alatt háttérbe szorult az, hogy ő most csak a munkája miatt interjúvoltatja őket és inkább próbált segíteni a lányoknak úgy ahogy tud. Én ezt nagyon tiszteltem és szerettem benne, hogy ennyire alázatos tudott lenni és hogy ennyire a barátja is tudott lenni az összes diákjának, nem csak a lányoknak.
A grafika teljesen rendben volt, tipikus A-1-es, nem volt túl szép, de szerencsére semmi rondaság sem volt. Az op-ed páros is jó volt, bár én egyiket sem kedveltem meg igazán, az openingből is csak az első két sort szerettem meghallgatni.
Összességében egy nagyon jó kis sorozat volt, érdekes is volt, felettébb szórakoztató is, esténként nagyon jó kikapcsolódás tud lenni. 8/10