2018. január 20., szombat

UQ Holder!: Mahou Sensei Negima! 2

Ebbe az animébe is csak úgy random kezdtem bele, fogalmam sincs miért. Bár hozzá kell tennem, hogy kicsit félve vágtam bele, hiszen nem konkrét folytatás, mégis féltem, hogy nem fogom érteni, hogy miről van szó, de többen is írták, hogy el lehet kezdeni a Mahou Sensei Negima ismerete nélkül is.
Ezen felbuzdulva elolvastam a manga első fejezetét, hogy teljesen biztos legyen a dolgomban, és mivel azzal több, mint elégedett voltam, így belevágtam az első részbe is. Egészen pozitív csalódás ért elsőre, mivel nagyon mangahűen dolgozták fel szerintem az első fejezetet, ami egyedül zavart, az a harmatgyenge animáció, és legfőképpen a két főszereplő szinkronja. Valahogy sokkal markánsabb hangokat képzeltem el nekik, de ezzel úgy voltam, hogy majd túlteszem magam rajta. Az igazi gondot a második résztől lévő katyvasz okozta. Mivel érdekelt mik lesznek ebben a történetben, így itt-ott belelapoztam még a mangába és sajnálattal kellett nyugtáznom, hogy össze vissza ollózták az egészet. Így semmi értelme nem volt az egésznek, mindenből mutattak egy kicsit, kigagytak dolgokat, megváltoztatták a őket, a sorrendet, és  még magát a történetet is kicsit… Ha megkérdeznék valakit, ő sem tudna rá válaszolni, hogy ennek mi az isten értelme volt. Ugyan úgy tönkre vágta ez az egész, mint anno a Tokyo Ghoult.  Pont olyan élvezeteket vett el egy- egy jelenettől, amik igazán jókká tette volna azt. Például a kilencedik részt konkrétan a 90. fejezet
környékéről vették, és annak pont az lett volna a bája, hogy Touta bevallja Yukihimének, hogy szerelmes belé, erre fel így már semmi értelme nem volt, mert ugye azt nem tették bele. Ez még reklámnak is rossz ilyen tálalásban szerintem. Ha ettől függene, hogy megveszem-e a mangát, hát lehet, hogy nem venném meg. Pedig a történet és maga az ötlet szerintem nagyon ott van, engem teljesen levett a lábamról ez a halhatatlan téma, hogy mennyi féleképpen lehet valaki az, és hogy ez milyen erővel jár, tehát én tök sok potenciált láttam benne, és úgy voltam vele, hogy egészen újszerű a maga módján. Pont emiatt elgondolkoztam az előzmény pótlásáról is, mivel úgy gondoltam, lehet megérné. A harcok is egész jók voltak, látványosak és a vért sem igazán sajnálták, ami jó, mert nem is kellett. A történet mindezek ellenére amúgy haladgatott, talán túl gyorsan is. Megint csak azt tudom mondani, hogy pont emiatt a hülyeség miatt nem látszott az, hogy Touta hogyan fejlődik, csak arra tudtak koncentrálni, hogy a háreme minél nagyobb legyen, ami visszarepítette a tucathárem shounen animék közé... Emiatt nagyon kár volt érte. Mindezek ellenére is egészen normálisan sikerült hirtelenjében lezárniuk, még magam is meglepődtem, hogy ennyire sikerült jó ponton elvágniuk.
Toutát azért kedveltem igazán, mert nem hagyta, hogy bármi is letörje a lelkesedését, elvegye az életkedvét, hogy nem fordult azután sem magába, hogy kiderült, ki is ő valójában, hanem továbbra is megpróbált pozitív maradni és nem adta fel magát. Na meg nem utolsó sorban azt is nagyon szimpatikusnak találtam, hogy képes volt uralkodni az érzésein, és nem feltétlen rohant fejjel a falnak. Csak néha 😀 Yukihime minden, amit szeretnék ha meg lenne testesítve, bár azt meg kell jegyeznem, hogy sokszor nagyon felelőtlen volt, és azalatt a jópárhány évszázad alatt, ami alatt élt, kicsit megtanulhatott volna magán uralkodni és nem elveszíteni minden koncentrációját, csak mert meglátta az első szerelmét. Értem én persze, de mégsem. Kuroumaruban csak azt sajnáltam, hogy feladatta vele a szerző minden egyediségét, hiszen annak ellenére, hogy jelenleg még nemtelen, igen erősen hajlik afelé, hogy a kis hárem tagja legyen. Ez szerintem hülyeség, sokkal jobb lett volna, ha csak a legjobb barátja lesz én nem táplál felé semmilyen
érzelmeket. Kirie-chanról mindig a vonyítás jut eszembe, annyira idegesítő hangszínt találtak neki, ehhez még az is társul, hogy tsundere, így alkotják meg a legtökéletesebb legidegesítőbb karaktereket. Mondjuk szerencsére nem volt nagyon idegesítő, csak tényleg ne lett volna ez a nyávogás. Neki volt amúgy az egyik legérdekesebb képessége szerintem. Karin is szintúgy egy tsundere volt, de legalább nem a vonyítós fajta, őt azért kedveltem, mert mindig "rendet tett" ha valami nem tetszett neki. A konklúzió az, hogy nem igazán tudok senkiről semmi érdekeset mondani, senki nem volt semmi extra, de szerencsére senkit nem utáltam, és együtt egy jó kis csapatott tettek ki.
A grafikával voltak elég nagy gondok, ha engem kérdeztek. Igazából, ha ránézek, mindig valami nagyon régi cucc jut róla az eszembe, ahol ráadásul basztak bele az egészbe. Kezdjük ott, hogy már a vágásoknál is voltak problémák. A
harmadik részben, mutatják, ahogy Touta megvágja Karint, aki ettől elesik, majd jön egy vágás, ahogy azt mutatják, hogy bokán rúgja, majd újra bevágják ugyan azt az elesést. Értem én, hogy mit akartak, de bakker ennyire igénytelenül megcsinálni valamit. Ééés még ugyan ebben a részben volt egy olyan szörny, amilyet én még sosem láttam. Kb 2000-ben lehettek ilyen gyatra akármik, hát el se akartam hinni. El is küldtem pár embernek, hogy miezmár. Az opening és az ending is pontosan ugyanolyan középszerű volt, mint maga az anime, ilyen látványtalan dolgokat nem mostanában láttam. A zene meg körülbelül bántotta a fülemet, pedig én ilyet ritkán mondok.
Lényeg, ami lényeg, csupa rossz dolgot írtam, sajnos mind igaz, mégis azt kell mondanom, hogy a szívem mélyén azért élveztem ezt az animét, szívesen néztem, és valahogy a sorok mögé láttam, ha mondhatom ezt, és jóval többet láttam benne, mint amit valójában nyújtott. De ettől még gyenge volt 4/10

2018. január 4., csütörtök

Kakegurui

Nem volt különösebb koncepcióm arra, hogy miért is kezdtem el nézni, igazából nagyon nem vagyok benne a szerencsejáték világában, az egyetlen kártyajáték, amit tudok játszani az az Uno, amivel el is mondtam mindent😌, szóval úgy voltam vele, hogy ez egy jó alkalom lehet arra, hogy kicsit ismerkedjek vele, vagy valami.
Nos, ez nem kifejezetten jött össze, de ezt majd később. Az első rész alapján nagyon tetszett, főleg a hangulata volt az, ami megfogott, de talán Yumeko személyisége volt az, ami teljesen lenyűgözött. Mint valami istennő, olyannak hatott nekem ő. Nem feltétlen lát az ember ilyen elborult dolgokat minden nap, na meg az alapkoncepció is érdekes volt. Egy iskola gazdagoknak, ahol aztán repkednek a milliók, inkább a milliárdok, a megaláztatás és a szégyen mindennapos, na meg hát az egész iskolarendszer olyan volt, hogy józan ésszel fel sem fogod, hogy ezt hogy hagyhatja bárki. A történet amúgy tök egyszerűen kezdődik, megérkezik átiratkozott főszereplőnk Yumeko, aki már az első nap megmenti Suzui-t, összebarátkoznak mondhatni, és megkezdődik, aminek meg kell. Itt amúgy még nem tudtam mire számítsak, hogy lesz e valami konkrét történet vagy cél, vagy egyelőre csak részről részre láthatunk egy játékot. Aztán hamar kiderült, hogy az egész lényege az lesz, hogy a végén Yumeko legyen a diáktanács elnöke. Elég sablonos, de
nem ettől lett gyenguszka egy kicsit az egész. A második résztől olyan bumm bele érzésem lett, szerintem nagyon elsiették ezt az egészet. Konkrétan arról szólt az anime, hogy minél gyorsabban átmenjünk a diáktanács összes tagján, hogy a végén, egy háromnegyed részben már játszhasson is a jelenlegi elnökkel Yumeko. És ez szerintem túl gyors volt. Tehát ebben a 12 részben máris megküzdött egy kivételével az összes taggal... Közben más nem nagyon történt, senki mással nem igen játszottak, végig csak darálták az embereket. Tudom hülyén hangzik, de egy kicsit ki lehetett volna tölteni mással is, hogy ne érezze azt az ember, hogy 12 rész alatt akarják megváltani a világot. A szereplők szinte nulla bemutatást kaptak, senki nem fejlődött semerre. Teszem föl lehetett volna fejleszteni itt pár ember képességét, esetleg valami spéci technikákat kifejleszteni vagy megtanulni vagy bánom is én, látszik nagyon nem értek hozzá. A másik gyengesége számomra pedig a magyarázatok voltak. Nem túl szokványos játékokkal játszottak, így mindig el lett előtte magyarázva mit hogyan, de én az esetek 80%-ában sosem értettem meg hogy hogyan is kell játszani vagy hogy mik a szabályok. Lehet a fordító is ludas volt, mert néha furán fogalmazott, de
szerintem nem csak az ő sara volt. Játék közben persze megértettem a menetét, csak hát na. Ugyanakkor a hangulata végig nagyon jó volt az animének. Én egy hatalmas maratont tartottam belőle és óriási élvezettel nézetem, hogy mi lesz az adott szituációból, ki fog nyerni, mikor lesz megcsavarva. Szóval a gyengeségei ellenére is kiváló volt a hangulata, nagyon érdekes volt, és abszolút le tudta kötni az embert. Amire viszont haragszom egy kicsit az a vége. Anime originál lett, ami már eleve hordozza magával, hogy valószínűleg elbaltázzák és most is így lett. Viszonylag amúgy tök normálisan lezárták ezzel is, de ha az egész cuccra azt mondtam hogy sietett, akkor a vége konkrétan rohant. Máris volt ugye egy meccse az elnökkel, ami ugyan nagyon izgalmas volt, de akkora tétellel játszottak, hogy lehetett sejteni, hogy ez bizony döntetlen lesz. És akkor itt vége is volt a dolgoknak. Nem volt még egy menet, most ennyiben hagyták... Hát kösz, vagymi. Ezért még elsietettebbnek éreztem így a lezárást, főleg, hogy a végén semmi értelme nem lett. Úgyhogy semmilyen konkrét lezárást nem kapott, tehát folytatásra nyitott, de szerintem nem fogják folytatni, ezt most tényleg kifejezetten csak reklámnak szánták és lehetett érezni is rajta nagyon.
A karakterekkel nem volt semmi baj, azt leszámítva, hogy a rohanás miatt körülbelül semmit sem tudok róluk mondani, mert én sem tudok róluk semmit. Erre a legjobb példa Yumeko, aki szerintem olyan volt, mint egy istennő, nagyon bejött, hogy ennyire elborult, bevállalós, őrült, de sajnos ennyi az össz véleményem róla. Mondjuk néha kicsit túlzásokba is tudott esni, én a helyébe párszor nem alázkodtam volna meg annyira amennyire ő. Kár, hogy nem kaptunk róla több háttérinfót, így kicsit olyan semmilyen maradt ezek ellenére is. Suzui volt a szócsöve az animének, de az az érzésem, hogy sokszor ő is pont annyit konyított a szerencsejátékokhoz, mint én. Reméltem, hogy kicsit összeszedi magát, vagy valami, de semmi érdemi nem történt vele ezalatt a röpke 12 rész alatt. Biztos vagyok, hogy a későbbiekben még szed magára valamit, vagy inkább nagyon remélem. Meariról sem tudom igazán mit mondjak, az elején kőbunkó, de ahogy megismeri az ember rájön, hogy amúgy egy tsundere és egészen meg tudja kedvelni. Még aki egészen nagy szerepet kapott most az Sumeragi. Vele sem volt kifejezetten bajom, de ha választani kéne, akkor inkább a nem kedveltbe tenném, nem igazán jött be, hogy a semmire volt büszke, bár a végére ez is változni látszott. A többi diáktanácsos tagról meg őszintén kár lenne mondanom bármit is, sokszor egy részre ha "megtiszteltek" bennünket. Bár a beteg perverziókat kicsit túltolták szerintem mindenkinél.
Ha azt mondom MAPPA, akkor azzal el is árultam mindent. Újfent csodálatos munkát végeztek. Szerintem lassan a kedvenc stúdióm lesznek. Voltak ugyan nagyon elborult fejek, de kellettek is, és nagyon szépen megoldották a dolgokat. Például az átmeneteket a szép és a pszichopata fejek között, a játékokat, csak úgy simán a lötyögést, imádtam mikor Yumekonak izzottak a szemei, az openinben pedig a táncikálás is isteni lett. És ha már itt tartunk az a szám sem volt utolsó. Most hogy így belegondoltam, szerintem az opening miatt gondoltam úgy, hogy belenézek. Az ending már nem jött be ennyire, biztos azért mert engem nem érdekelnek ennyire a mellek, mint azt hitték😂
Összességben nem gondolom, hogy egy rossz anime volt, az elborult hangulata tényleg vitt mindent, de hát világmegváltást még így sem kell tőle várni. Mindenhol azt olvasom, hogy a manga kiváló, meg minden, úgyhogy sajnos az adaptáció lett túl sietős csak. 10/7

2018. január 2., kedd

Yamada-kun to 7-nin no Majo (TV)

Nem kifejezetten mai darab, már lassan két és fél éves ez az anime, de igazából már nagyjából azóta a listámon volt, hogy megjelent és csak az volt biztos, hogy egyszer szeretném majd megnézni. És amire a legbüszkébb vagyok, hogy ezt tényleg sikerült összehoznom. Mert én az az ember vagyok, aki mindig csak pakolja a sorozatokat a listájára és többnyire az lesz a vége, hogy sose fogja megnézni.
Sőt a legnagyobb örömöm, hogy elég volt rá egy vasárnap délutánomat rááldoznom, mert szívesen néztem, és nem nyújtottam el egy évre a nézését, mint ahogy az néha szokásom... Szóval ez már egy jó jel, hogy ilyen gyorsan befejeztem, és igazából egészen elégedetten is álltam fel. Ugyan nem felhőtlen az öröm, mert sajnos igenis voltak hibái, de ne is szaladjunk ennyire előre. Az első rész után úgy voltam vele, hogy ez valami haláli, a történet is, de főleg a humora volt az ami igazán tetszett. Itt még amúgy nem nagyon tudtam mit várjak ettől az egésztől, lesz e valamilyen történet, vagy csak ilyen "gyűjtögetősre" veszik a figurát és arról fog szólni az egész, hogy megkeresik az összes boszit és mindenki barátja lesz mindenkinek, annyit tudtam csak biztosra, hogy lesz benne románc. Nagyjából a sorozat feléig pontosan ez a keresgélős, humoros vonal volt, amit én nagyon élveztem, egyszerűen nagyon jó humora volt, borzasztó jókat nevettem, meg sokszor voltam úgy hogy te jó isten, hogy lehet ilyet egyáltalán kitalálni. Aztán szépen lassan,
ahogy egyre több boszorkány lett meg, egyre komolyabb hangvételű lett és itt egy kisebb mélyrepülés vette kezdetét szerintem. Az volt a baj, hogy nagyon sokáig nem igazán haladt semerre a történet, konkrétan olyan volt, mintha nem is igazán lenne, és nagyjából 5-4 részbe próbáltak belesűríteni mindent, ami nem igazán sikerült. Kezdve ott, hogy az eddig egészen semlegesnek mondható diáktanács hirtelen minden rossz forrása lett és hirtelen az ellenséggé lépett elő. És ami miatt szerintem rossz lett, azok a rendes érvek és indokok és főleg a logika hiánya. Kiderült, hogy még véletlenül sem lehet az, hogy a hét boszorka összejöjjön, mert akkor valami nagyon rossz is kisülhet. És ez csak azután derült ki, hogy az utolsó boszit is megkerestették a főszereplőkkel, hogy az új diáktanácselnök választás sikeres legyen, és az legyen az új elnök, akinek lennie kell. Viszont ekkor fogták, kitörölték mindenkinek az emlékeit, magyarul semmi haszna nem volt az egésznek, plusz mindenki elfelejtett kb. mindent és akkor azon ment a mutatvány a végéig, hogy mindenkinek visszaszerezzék valahogyan az emlékeit és minden újra jó legyen. Na de szerintem erre több időt kellett volna szánni, speciel szerintem ezért a vége elég kapkodós lett. A végére már az elnök is szinte leszarta mi lesz, mert rájött, hogy neki sincs meg minden emléke, így kíváncsi lett, hogy mi lesz akkor ha megtörténik,
hogy találkozik a hét boszorka. Viszont ez annyira ellentmondásos lett nekem. Attól félt, hogy valami rossz dolog sülhet ki az egészből, erre egy érzés miatt szarik rá, pedig ugyanúgy kisülhetett volna valami rossz is. Biztos volt valaki, akit ez amúgy nem zavart, engem sem tudom mért irritált ennyire. Próbáltam minél érhetőbben elmondani, hogy mi volt a bajom, igazából minden ami a vége felé történt😂, remélem, hogy azért érhető volt valamennyire. A másik dolog, ami kicsit olyan légből kapott lett nekem, az a szerelmi szál Yamada és Shiraishi között. Félreértés ne essék, én láttam a szikrát, tudom is, hogy kell lennie, örülök is, hogy van, de annyira csettintésre kezdődött az egész. Nem volt igazán még semmi, és akkor hirtelen Yamada előáll azzal, hogy akkor ő most szerelmes és akkor innentől kezdve ez lesz az egyik fő mozgatórugó. Hol és mikor lett szerelmes. Mikor volt az a pont? Mert én nem láttam. És ez részben a történet hibája is, bár nem tudom a manga milyen, bár szeretném mindenképp elolvasni mert tuti tök más, de ez az össze vissza csókolózás egy kicsit elveszi a báját az egésznek. Sőt konkrétan bármelyik csók sokkal romantikusabb volt, mint a párocskánk első igazi szerelmes csókja. Bár ez még így is tök korrekt lezárás lett, mindazok ellenére, hogy originál lett, és egy elég kerek történetet is sikerül összehozniuk, szóval igazából jár a keksz. Ez csak annyiban kár, hogy így nem lett az igazi, és sosem kap valószínűleg rendes adaptációt a jövőben.
Én a karakterekkel is picit bajban vagyok. Lehet az volt a legnagyobb baj, hogy ennyire gyorsan néztem, de nem igazán sikerül megkedvelnem a szereplőket, pedig azért elég sokan voltak. Senkit nem utáltam, de a szívemhez sem nőtt senki. Szóval mindenki olyan semleges maradt egyelőre, ezért a ship-o-meterem sem indult még be igazán és nem vágytam feltétlenül arra, hogy jöjjön össze a két szereplő, ami miatt amúgy elég szomorú voltam. Amin a legjobban meglepődtem, hogy a boszik nagy része simán megmaradt mellékszereplő szintjén és a route-juk után szinte alig láttuk őket, én például azt gondoltam, hogy majd szép lassan mindenki a klub tagja lesz. Aztán arra is gondoltam, hogy azért maradt mindenki ilyen semleges, mert senki sem volt kifejezetten különleges vagy bármi ilyesmi, mindenkinek megvolt a maga kis története, a maga baja, ami miatt feltételezhetően megkapta az erejét. Én azt sajnáltam, hogy erre mért nem tértek kicsit jobban, mert Yamadának volt pár felvetése, de még nagyon az elején, és még volt pár lány, akire még azért kíváncsi lettem volna vagy még egy kicsit konkrétabban szerettem volna megismerni.
Az egyik dolog, ami kifejezettem megfogott az animében az a grafikája volt. Szerintem gyönyörűen lett megcsinálva az egész, annyira kellemes volt néznem. Szeretném kiemelni még a seiyuuk munkáját is, mert irtó jól vették az akadályt, hogy sokszor mennyiféleképpen kellett megszólalniuk. Az openinget minden egyes alkalommal végignéztem, noha nem a zene miatt, az nem igazán tetszett, de a látványvilága még az animéénél is ezerszer jobb volt. Tényleg konkrétan jól esett a szememnek. Az engdinget meg igazából mindig átugortam.
Összességében én amúgy elégedett vagyok, noha nem hibátlan kicsit sem, vannak kifejezetten érthetetlen részei is számomra, mégis nagyon tudtam élvezni. Sokat gondolkoztam, hogy hét vagy nyolc pontot adjak, mert hét pontot már sokkal rosszabbakra is adtam, de nyolcat meg ennél jobbakra. Végül maradt a 7/10, de csak egy órás vacillálás után.

2017. december 31., vasárnap

Best of Anime 2017


Először is sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!😊🎆
Mit ne mondjak, gyorsan eltelt ez az év is, bármilyen klisés is ezt mondani. A bloggal kapcsolatban úgy érzem még mindig nem tudok és nem is fektetek bele annyi energiát, amennyit valójában szeretnék, de azt veszem észre, hogy azért haladgatok a magam módján. És mivel év vége van, így feltétlenül meg kell emlékeznem az idei kedvenceimről. Viszont, hogy őszinte legyek, nem igazán vagyok elragadtatva ettől az évtől sem. Újfent nem az van, hogy nem voltak jó animék, de sokszor megint csak úgy voltam vele, "jólvan, elment..." Többnyire azokban is csalódtam, amiket kifejezetten vártam, az meg aztán a végem, hogy egy csomó kedvencem befejeződött, szünetel meg ilyenek... Szóval valahogy ez az év sem kápráztatott el, de a 2018-as évtől kifejezetten sokat várok, már így látatlanban is.😇👆

2017. december 28., csütörtök